„Légy a végletekig kifinomult, egészen a formátlanságig!

Légy a végletekig titokzatos, egészen a némaságig!

Ezáltal kézbe veheted ellenfeled sorsát.”

„Egyszer könnyű lesz a sors megint...
teli kézzel alkotunk egészet.
táncra kelnek újból szavaink,
s napjaink az életre megérnek.

Kiskocsmában üldögélünk úlra,
ránk borulnak sűrü gesztenyék.
belenézünk majd az étlapokba,
s künn az éjben száz lampion ég...”

„A némaság nagyon is beszédes.”

„Csak fogná vissza, amíg lehet, a

Sors Tekercsét szerencsénk Angyala,

s csak érné el, hogy a Szigoru Kéz

másképp jegyezzen, - vagy sehogy, soha!”

„Írni éppenséggel egy kézzel is lehet, de mit ér ez a művelet, ha közben a másik kéz legyint?”

„A vallás véleményem szerint elsõsorban és fõképpen a félelmen alapul. Részben az ismeretlentõl való rettegésrõl van szó, részben pedig, mint mondtam, arról a vágyról, hogy valami "idõsebb testvér"-félét érezzünk magunk mellett, aki minden gondunkban, konfliktusunkban velünk van. Az egész dolog alapja a félelem: félelem a titokzatostól, félelem a vereségtõl, félelem a haláltól. A félelem kegyetlenséget szül, így nem csoda, ha a kegyetlenség és a vallás mindig kéz a kézben járt a történelem során.”

„Az igazság és a terjeszkedés kéz a kézben járnak. Az igazság növekedést hoz létre. A hazugság és az illúzió megakadályozza azt.”

„Kézzel-lábbal tudott franciául.”

„…A segítő kéz, az sohasem ököl,
a segítő kéz: odaad, odarak, odatesz, odanyújt,
odahívogat, odasímogat, ahova köll.”

„Az arc után a kéz a legszellemibb része a testnek.”