„Nagy fűre vágyom,
külvárosi fűre,
ahol bádogdobozok és döglött kutyák közül
bukkan ki a föld feslett térde,
ahol szabadon és magosra nő a fű,
haszontalanul és meggondolatlanul.”

„Ez csak egy munka. A fű nő, a madarak repülnek, a hullámok összezúzzák a homokot. Én meg megverem az embereket.”

„Alkonyra hajlik már az évszak,
nő a homály, fogy a derű,
a dombra hűvös-szárnyú szél csap,
fél a madár, fázik a fű.
…
Némán tapad a menyezetre
a légy, mint akit csapda zár,
s mint földre hullott hópehelyke,
apránként olvad szét a nyár.

(Nemes Nagy Ágnes)
.”

„A fű a nemzet gyógyítása, az alkohol a pusztulás.”

„Soha nem szabad megbízni olyan nőben, aki elmondja az igazi életkorát. Egy nő, aki azt elárulja, az bármit elárul.”

„A nő nem születik: megalkotik. A megalkotása során az embersége megsemmisül. A nő ekkor szimbólummá válik: a föld anyjává, a világegyetem ribancává; de soha nem válik önmagává, mert ez tilos számára.”

„A kutyák soha nem harapnak meg. Csak az emberek.”

„Igazat beszélj, és az egész természet az összes szellemekkel melléd áll! Igazat beszélj, és minden élő és élettelen is téged fog igazolni, még a fű gyökerei is megmozdulnak a föld alatt, hogy melletted tanúskodjanak.”

„Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén.”

„A kutyák jobbak, mint az emberek, mert tudják, de nem mondják meg.”