„Annyira üres vagy, hogy az egész életed rám szánod! Köszönöm! Micsoda irónia! Kezdj el élni, hogy egy napon, szerencsével, mivel tehetséged nem igazán lehet, meg tudj venni vagy már vesztedben kölcsön tudj kérni egy olyan BMW-t, mint amilyennel annyira felvágsz a profilodban. Még arcod sincs! Csak egy autó… Éld a saját életed, barátom!”

„Régóta egyedül vagyok, csak azt szeretném tudni, hogy gondolsz-e rám. Elfogy az idő, és csak arra vágyom, hogy tudjam, hogy mellettem lennél-e. A napon, mikor meghalok, sírnál-e ?”

„Igen: élni, míg élünk, Igen: ez a szabály. De mit csináljunk az életünkkel, Ha fáj? (Élni, míg élünk)”

„Mi édesség marad az életben, ha elveszed a barátságot? Az életet megfosztani a barátságtól olyan, mint megfosztani a világot a naptól. Az igaz barátot jobban kell becsülni, mint a rokonokat.”

„Szeretem optimisztikusan látni a világot, de elég realisztikus vagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy az élet egy összetett kérdés.”

„Kezdjetek el végre élni, és minden egyes napot külön életnek számítsatok.”

„Azért vagyunk itt, hogy nevessünk az esélyeken, és annyira jól éljük az életünket, hogy a halál remegni fog, ha majd el kell vinnie minket.”

„Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam.”

„Tegyük világossá a gyermekeink előtt – és az államtól ebben várunk segítséget –, hogy az, aki a kábítószerhez nyúl, az ördöggel cimborál. Nem kell az életben minden rosszat kipróbálni ahhoz, hogy nemet tudjunk rá mondani.”

„Éld az életed, hallgasd a zenédet a lehető leghangosabban, légy őrült és annyira más, amennyire csak akarsz, és mindig emlékezz arra, hogy nem vagy egyedül.”