„Mindig az az otthonom, ahol vagyok. Az otthonom az elmémben van. A gondolataim az otthonom. A dolgok, amiket gondolok, az az otthonom.”

„Az én otthonom a mennyben van. Én csak átutazom ezen a világon.”

„Boldogtalan ember, aki arra vágyik, hogy elhagyja az otthonát.”

„A szépség megtalálásának ereje a legszerényebb dolgokban boldoggá teszi az otthont és az életet.”

„A házon kívüli ostobaságok meggátolják az otthoni ostobaságokat.”

„Hányszor feküdtem már az esőben egy idegen tetőn, és gondoltam az otthonomra.”

„Van hazád. Nékem menni kellett.
Ha menedék is fogadott,
éveim meg nem élve elperegnek. -
De neked van -
neked van otthonod.

Arcom pirul, majd holtra sápad,
rád gondolok. Ím, jelt adok,
peremén állva a világnak -
De neked van -
neked van otthonod.

Lehet kettőnket összemérnem?
Kezed között, kezed között vagyok.
Hogy is lehetne hát nyomodba érnem?
De neked van -
neked van otthonod.”

„Az ember természetéből fakadóan gyűlöli a változást; ritkán hagyja el régi otthonát, amíg az nem esik a nyakába.”

„Nehéz időket éltünk meg gyerekkorunkban. Egy család, távol az otthontól, Németországban. Sokat szenvedtek [a szüleim]. Sok volt a fájdalom, a harc közöttük.”

„Nem tisztelem, de viszont szeretem a történelmet. Érzelmileg, mélyen, szenvedélyesen. Úgy szeretem, mint Olaszországot. Mint a teát. Mint az alvást. Az otthonom a történelem. Vagy talán még inkább az emigrációm földje.”