„Fifti: Te feküdtél. Tehát azzal, hogy én is eldőltem, melléd feküdtem. Anikó: Te mégsem szültél egy lányt! Fifti: Hát ne haragudj… oda figyelek legközelebb…”

„Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket?”

„Jaaaj! Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási! A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá… Így mentünk, nézd meg, így me…”

„Az egyetlen zen, amit a hegyek tetején találsz, az a zen, amit te hozol oda.”

„Volt idő, amikor én is olyan voltam, mint te most. De amilyen én most vagyok, olyan te sose leszel.”

„Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek.”

„Ha azt akarod, hogy mások viseljék a te terhedet, te is vállald el más terhét.”

„Nem te választod a családodat. Ők Isten ajándéka számodra, ahogyan te is az vagy számukra.”

„Te is fiam, Brutus?”

„Jó, hogy én én vagyok.
Jó, hogy te te vagy.
De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.”