„Taps: a közhelyek visszhangja.”

„Nincs olyan szó vagy cselekedet, amelynek ne lenne visszhangja az Örökkévalóságban.”

„Csak egy barátom van, és az a visszhang. Miért a barátom? Mert szeretem a bánatom, és a visszhang nem veszi el tőlem. Csak egy bizalmasom van, és ez az éjszaka csendje. Miért ez az én bizalmasom? Mert csendben marad.”

„Reménytelenül szerelmes vagyok egy emlékbe.
Egy visszhangba egy másik időből, egy másik helyről.”

„A közhelyek az érintkezés mentőövei, amelyekre akkor is szükségünk van, ha nincs éppen hajótörés.”

„Néha felül kell emelkedni a közhelyeken, merésznek kell lenni, éleslátónak. Át kell látni a pályát, olyan szemmel kell nézni, mint senki más. Az egész olyan, mint a sakk.”

„Raffaello és Michelangelo segítettek nekem, hogy megértsem Mozartot és Beethovent;… Tiziano és Rossini úgy jelennek meg előttem, mintha homlokukon ugyanaz a sugárzás törne meg. A Colosseum és a Campo Santo nem olyan idegenek a Heroikus szimfónia és a Requiem hangulatától, mint gondolnánk. Dante Orcagna és Michelangelo műveiben talált művészi visszhangra; talán zenei visszhangját is megleli a jövő Beethovenjében.”

„Ebben a parlamentben nem csak csúnyán beszélnek. Nem csak hiányoztak magyarórákról vagy rossz magyar tanáruk volt, hanem szamárságokat adnak elő és a nyájszemléletben óriási tapsot vagy fújjozást kapnak, ahogy azt a nyájszemlélet diktálja.”

„Se zaj.
Se taps.
Se bomlott zene.
Nem perdül egy fa se vitustáncra.
Érthetetlen, hogy illik ide
a parti fűz beatles-friurája.”

„A történetírás füstös, imbolygó mécsesével lassan botorkál előre a múlt ösvényein, igyekezvén rekonstruálni annak eseményeit, felfogni visszhangjukat, és sápadt fényénél feléleszteni az egykori szenvedélyek hevét.”