„A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését.”

„Mert nem a fülembe suttogtál, hanem a szívembe. Nem az ajkaimat csókoltad, hanem a lelkemet.”

„Sohasem vagyunk elégedetlenebbek másokkal, mint amikor önnönmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Hibánk tudata türelmetlenné tesz bennünket, és ravasz szívünk kifelé pöröl, hogy elkábítsa magát.”

„Végül is, miért akarnának a hétköznapi emberek a végről elmélkedni, különösen, ha látjuk, milyen állapotban vannak azok, akik ezt teszik?”

„Az idő és a töprengés… lassan megváltoztatja a látást, és végül eljön a megértés is.”

„Magad kezeléséhez használd a fejed; mások kezeléséhez használd a szíved.”

„Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.”

„Aki tanul, annak szenvednie kell. És még álmunkban is cseppenként hullik a fájdalom, amely nem tud feledni, a szívre, míg végül saját kétségbeesésünkben, akaratunk ellenére, Isten rettenetes kegyelmei által bölcsességre jutunk.”

„A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be!”

„Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged.”