„Néha legszívesebben tombolnék dühömben, máskor meg úgy érzem, belehalok a bánatba. De nem engedhetem szabadjára az érzelmeimet, hiszen mindig ott van velem ez a mosolygó kisgyerek. Rám néz, s ha azt látja, hogy szomorú vagyok, máris sírásra görbül a szája.”

„Derítsd ki, mi az oka annak, hogy írsz; nézd meg, hogy a szíved mélyére terjesztette-e a gyökereit; valld be magadnak, hogy belehalnál, ha megtiltanák az írást.”

„Minden embernek vannak titkos bánatai, amelyeket a világ nem ismer; gyakran hidegnek hívunk egy embert, amikor csak szomorú.”

„Ha rám hat valami úgy, hogy én másképp gondolkodom, az jó. Pozitívabb vagyok. Tavasz lesz.”

„A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.”

„Ragaszkodj az élet szépségeihez. Nézd a csillagokat és nézd, hogy rohansz velük.”

„Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?”

„Sokszor az emberek agyára megyek, mert szörnyen vihogós vagyok. Gyakran legurulok a székről, annyira röhögök. Elég, ha valaki mond valami mulatságosat, vagy csak rám néz, és én már visítok a nevetéstől. Nem könnyű velem vígjátékot forgatni, mert minden jelenetet szétröhögök.”

„Arra a kérdésre, hogy melyik bort inná a legszívesebben, azt válaszolta: "Azt, amelyikért mások fizetnek".”

„Szégyen kinevetni mások betegségét és bánatát, de a betegséget és a bánatot is úgy kell elviselni, hogy ne fakasszon nevetést.”