„Majd jött a sóhaj mély, heves foka,
Lopták mohón egymás tekintetét,
Kigyúlt az arc, bár semmi indoka.”

„Különös, mennyire nyomot hagy az arcunkon és egymáshoz hasonít a fájdalom.”

„Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek.”

„Don Quijote csupán számomra jött a világra, s én az ő számára; ő tudott cselekedni, én meg írni; csupán mi ketten születtünk egymásnak (…)”

„A megtévesztés foka”

„A győzelem másnapossága többnyire gyötrelmesen heves.”

„A szerelem olyan, mint egy barátság, amely lángra kapott. Kezdetben láng, nagyon szép, gyakran forró és heves, de még mindig csak könnyű és pislákoló. Ahogy a szerelem öregszik, szívünk éretté válik, és szerelmünk szénné válik, mélyen égő és olthatatlan.”

„Értelmes és okos volt, de mindenben mohó; bánataiban, örömeiben nem ismert mértéket.”

„Emlékezz! a mohó Idő megnyeri sorra a játszmát, nincs csalás, csak veszthetsz!”

„Legyen állandó és rendezett az életében, hogy heves és eredeti lehessen munkájában.”