„Egy ideig hallgattunk. A holdfény beszűrődött a borostyán-levelek között, és Lucas elég közel állt hozzám, hogy érezzem az illatát, ami cédrusra és fenyőre emlékeztetett, mint a bennünket körülvevő erdő, mintha mi is valahogy ennek a sötét helynek a részei lettünk volna.”

„Nem vettem részt a temetésén, de küldtem egy kedves levelet, hogy helyeslem azt.”

„Részben azért szeretjük a természetet, mert nem gyűlöl bennünket, és nem is féltékeny ránk.”

„A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.”

„Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.”

„Azt hiszem, tudja, ki az elkövető. Olyasvalaki lehet, aki közel áll hozzá. Akárki is, Marshallné tudja a nevét, és ez kergeti az őrületbe.”

„Ha korrigálod az elmédet, az életed többi része a helyére kerül.”

„Megpróbáljuk azt, ami évekkel ezelőtt még egészen reménytelennek tűnt: a sokat szenvedett keresztény közösséget megmenteni a Közel-Kelet ezen részén, amely egyben a kereszténység bölcsője is.”

„Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk közelébe.”

„Fölülről minden olyan tiszta, olyan rendezett, olyan harmonikus. Valahogy így gondolom el: az Úristen is így rálát a mi világunkra, csak mi látjuk a kuszaságokat, a problémákat. Az Úristen szemével nézni a világot – nekem ez a római látogatás ezt az élményt adta. otthon is ezt szeretném mindenhol elmondani, azoknak, akikkel találkozom, hogy próbáljunk az Úristen szemével nézni és ne aggódjunk, ne féljünk, ne legyen bennünk szorongás. Az Úristen segítségével mindent a helyére lehet tenni.”