„Én sem tudom megoldani az életét. De össze tudom borzolni a haját és meg tudom csavarni az orrát.”

„A legfőbb vágyunk az életben, hogy legyen valaki, aki rávesz minket arra, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk.”

Ralph Waldo Emerson (1803–1882)

„Vannak alkalmak az ember életében, amikor nem valóságosak a percek, úgy hogy össze se tudja számolni őket.”

Stephen King könyv Dolores

„Nem tudom elviselni, hogy az életem olyan gyorsan halad, és én nem is éltem igazán.”

Ernest Hemingway (1899–1961) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró

„Apámnak a szerelem műve közben csuklania kell, vagy prüsszentenie, mert egy felébredt légy véletlenül az orrának ütközött, abbahagyja idegesen a művet, s én örökkön-örökké semmi vagyok. Hogyan higgyek komolyan az életemben, mikor mindig tudom, hogy esetleg egy légynek köszönhetem az egész világot?”

Szentkuthy Miklós (1908–1988) magyar író, esszéíró, műfordító

„Nem a legszellemesebb emberből lesz nagy író, hanem abból, aki tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni saját életét még akkor is, ha ez az élet csupán középszerű volt.”

Marcel Proust (1871–1922) francia regényíró, esszéista és kritikus

„Soha nem tudhatjuk, mit akarunk, mert csak egyetlen életet élve, nem tudjuk mostani életünket összehasonlítani előző életünkkel, és nem is tökéletesíthetjük majd a következő életünkben.”

Milan Kundera (1929–2023) francia nyelven publikáló cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista

„Úgy tűnik, mindenkinek világos elképzelése van arról, hogy más emberek hogyan éljék az életüket, de senki sem tudja, hogy élje a sajátját.”

Paulo Coelho (1947)

„Tudunk vihart kelteni magunkban, s le is tudjuk csendesíteni a viharunkat. (…) Életünk valóban hajózás a nyílt tengeren, ahol nem lehet tudni, milyen vihart hoz a következő óra - de azért azon a hajón egy Kormányos is van!”

Müller Péter (1936) magyar író, drámaíró, színházi dramaturg, forgatókönyvíró, előadó

„Fontos, hogy segítsünk másoknak, nem csak az imáinkban, hanem a mindennapi életünkben. Ha pedig nem tudunk másoknak segíteni, a legkevesebb amit tehetünk, hogy óvakodunk attól, hogy ártsunk másokat.”

Tendzin Gyaco (1935)