„Magyar alkotók sorsa – halálon innen, életen túl – leginkább balsors csak. Küszködéssel, nélkülözéssel, szenvedéssel, nemritkán megaláztatással teli élet, síri koszorúkkal együtt hervadó emlékezés. S ami talán a legfájdalmasabb: közbelenyugvás ebbe, mint valami ősi, másíthatatlan, szükségképpen való rosszba, valóságos nemzeti tradícióba.”

„Leginkább a zárkától és a haláltól félek.”

„A mélyben, az éjben, a síri setétben, vívjuk sors-csatánk:
bosszuvágyban égve, és mind egyetértve hívjuk a halált.”

„Ne vedd túl komolyan az életet! Úgysem éled túl.”

„Biztos vagyok benne, hogy az univerzum tele van intelligens élettel. Csak túl intelligensek, hogy ide jöjjenek.”

„Azt tanítod a legjobban, amire a leginkább szükséged van.”

„A nemzetek sorsa attól függ, hogyan étkeznek.”

„Az emberek nem azért sírnak, mert gyengék. Hanem azért, mert túl sokáig erősek voltak.”

„Túl sok már a halál, halálból áll ki a fél világ.”

„A világ tele van szenvedéssel, de olyanokkal is, akik úrrá lesznek a kínon.”