„A bölcs elégséges önmagának, mivel a többiek mindene az övé.”

„Semmi sem történik elégséges alap nélkül, vagyis semmi sem történik úgy, hogy aki eléggé ismeri a dolgokat, meg ne tudná adni az okot, amely elégséges annak meghatározására, hogy miért így állnak a dolgok és miért nem másképp.”

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) német polihisztor: jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus

„Légy hű önmagadhoz - ez az egyetlen feladatod. Mindenkinek csupán önmagáért kell vállalnia a felelősséget.”

Osho (1931–1990) Indiai misztikus tanító

„De nem elégséges az, hogy a társadalom csak áldozzon a magyar tudományosságáért. Kell, hogy érdeklődjék is iránta, kell, hogy szeresse.”

Klebelsberg Kunó (1875–1932) magyar jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszt…

„Árnyék a lángban. A láng önmagának nem fénylik annyira, mint azoknak, akikre világít: így van ez a bölcs emberrel is.”

Friedrich Nietzsche (1844–1900) német filozófus

„Ha valaki nem olyan, amilyennek mások szeretnék, hogy legyen, a többiek dühösek lesznek. Úgy tűnik, mindenkinek világos elképzelése van arról, hogyan kellene másoknak élniük az életüket, de a sajátjáról senkinek sincs.”

Paulo Coelho (1947)

„Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is.”

Erich Fromm (1900–1980)

„A műveletlen ember szokása másokra panaszkodni, amikor ő maga cselekszik helytelenül. Aki tanulni kezd, az magát hibáztatja, a bölcs pedig sem mást, sem önmagát.”

Epiktétosz (50–138) ókori görög filozófus

„A filozófus számára egy filozófia van: az övé. A többi irodalom.”

Osvát Ernő (1877–1929) magyar szerkesztő, kritikus, író, újságíró

„Mert a tétlenségtől te éppúgy félsz, mit a többiek – mint barátod, az orvos, a bankár, színész. Félsz a tétlenségtől, mert akkor eljöhet egy pillanat, amikor egyedül maradsz önmagaddal. Nem mintha ilyenkor gyötrő kérdések ébrednének benned, lelkiismeret, emlékek, vágyak, nem… hanem éppen azért, mert önmagadnak semmi mondanivalója nincs önmagad számára. A horror vacui fog el, ha arra az űrre gondolsz, ami önmagad vagy, a Semmitől félsz, amely benned tátong.”

Szerb Antal (1901–1945) magyar író, irodalomtörténész