„Az embernevelőnek nem az a kötelessége, hogy tévedésektől megóvja, hanem hogy vezesse a tévelygőt, sőt engedje teli serleggel szürcsölni tévedését: ez a tanító bölcsessége. Aki csak kóstolgatja tévedését, soká beéri vele, úgy örvend neki, mint valami szerencsének; de aki egészen kimeríti, annak meg kell ismernie, hacsak nem őrült.”

„Az a tanító, aki valóban bölcs, nem arra kér, hogy lépj be a bölcsessége házába, hanem inkább elméd küszöbéhez vezet.”

„Ostoba módon azt hitetjük el nagyon sok emberrel, hogy neki a mai rendszer jó. Tévedésben tartunk milliókat. A mai rendszer nekik rossz. A mai rendszer a felső egymilliónak jó.”

„Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.”

„De mi a szabadság bölcsesség és erény nélkül? A lehető legroszabb dolog minden lehetséges rossz közül; mert a szabadság butaság, erkölcstelenség és őrület, tanítás és fékezés nélkül.”

„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.”

„Megadom nektek a büszke ember definícióját: olyan ember, akiben nincs sem hiúság, sem bölcsesség, aki tele van gyűlölettel, az nem lehet hiú, és nem lehet bölcs sem.”

„A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől.”

„Bölcsességnek nevezhetjük azt, ha valaki komolyan az embereknek járó kötelességeknek szenteli magát, és a szellemi lények tiszteletben tartása mellett távol tartja magát tőlük.”

„Minden város őrült, de az őrület gáláns. Minden város szép, de a szépség zord.”