„Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.”

„Bár igaz, ez csak a való élet, ami – szerencsére – nem képes elvenni, összetörni és elégetni egyetlen igazi emléket sem, mert az emlékek örök és halhatatlan dolgok, magunkkal visszük akkor is, mikor már nem számít semmi – sem Idő, sem fájdalom, sem holnap…”

„Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhitozunk, nem történnek meg; vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között, amikor szertelen örömet okoznának.”

„Amivel a napjainkat töltjük, azzal telik az életünk is.”

„Az emlékezetnek ki kellett volna töltenie az időt, de az idő egy kitöltendő lyukká vált.”

„Ha minden időnket azzal töltjük, hogy az előttünk álló csodákat bámuljuk, és nem törődünk azzal, hogy hol állunk most, akkor újra és újra megbotlunk és pofára esünk.”

„Minden nap egy új nap. Jó, ha szerencsés vagy. De inkább legyél pontos. Mert, amikor eljön a szerencse, készen fogsz rá álni.”

„Soha nem próbáltam kizárni a múlt emlékeit, még ha némelyik fájdalmas is volt.”

„Az élet egyetlen olyan pillanata sem kárba veszett idő, amit nyeregben töltünk.”

„Kezdjetek el végre élni, és minden egyes napot külön életnek számítsatok.”