„Legenda az is, amit többen ugyancsak tényként közölnek, hogy Kádárt a börtönben különlegesen megkínozták. Ez nem igaz, de a lelki tortúra annál gyötrelmesebb volt. Amíg folyt a vallatás, egyetlen másodpercre sem hagyták egyedül, éjjel-nappal két nyomozó volt vele a zárkában. Kádár, a maga makacsságával, egyetlen feltételhez ragaszkodott körömszakadtáig: nem volt hajlandó vallomást tenni senki ellen.”

„Olvass minden nap olyasmit, amit senki más nem olvas. Gondolkodj, minden nap, valamin, amin senki más nem gondolkodik. Tegyél minden nap olyasmit, amit senki más nem tenne meg. Rosszat tesz az elmének, ha mindig egyhangúságban részesül.”

„Feszülten figyeltem Kádárt. Csendben hallgatott. Aztán rajta volt a beszéd sora. "Igen", egyezett bele, "igaza van, a szituáció stabilizálása miatt most szükség van az önök közreműködésére."”

„Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!”

„Az első igaz szerelem egyben mindig az utolsó is.”

„Az ember akkor van egyedül, amikor az utolsó, aki emlékszik rá, már nincs többé.”

„Jönnek az éjek és múlnak a napok
S'mindennek dacára még mindég itt vagyok”

„Én nem egy sztár leszek, hanem legenda.”

„Már többször említettük, a fiatal Kádár eszményítette a megtörhetetlen forradalmár hírében álló Rákosit, de ő is mint minden igazán tehetséges ember, úgy fejlődött, hogy sorra kinőtte példaképeit. Az iránta táplált illúzióját elvesztette, de egy ideig még hasznosnak ítélte jelenlétét a magyar közéletben.”

„Legnagyobb boldogságukat nagyon egyszerűen le lehetett volna írni: nem voltak többé egyedül. Mi jobb annál, mint azzal lenni, aki szeret, aki tökéletesen megért, aki nem hagyna el a legnagyobb bajban sem? Létezhet értékesebb kapcsolat?”