„Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan. Emlékműve, Washington, D. C.”

„Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már…
„Cserebogár, sárga cserebogár.””

„A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.”

„Nyíl se talál be a cél kellős közepébe.”

„Nem ismerek semmit a világon, aminek akkora ereje lenne, mint egy szónak. Néha írok egyet, és addig nézem, amíg ragyogni nem kezd.”

„Amikor az emberek kinevették, mert hátrafelé ment a portikusz alatt, azt mondta nekik: "Nem szégyellitek magatokat, ti, akik a létezés egész útján visszafelé jártok, és engem hibáztattok, amiért visszafelé járok a sétányon?".”

„A gyermeki szeretet logikája:”

„A legszebb szerelem sem jut el messzire, ha csak nézik a múlását. Dédelgetni kell, mint egy kedvenc gyermeket.”

„Igazán csak a bénákat szánom,
Akik egykor futottak, s nem futnak már,
Csodaszert az idő nekik nem kínál
Mozdulatlan fekszenek az ágyon”

„A nevetés egyáltalán nem rossz kezdete a barátságnak, és messze a legjobb vége egynek.”