„Ma már belátom, hogy senki sem illetheti jogosan szemrehányással azt a tömeget, mely oly sok rendszeres árulás és megtévesztés áldozata lett az utóbbi években, és amely olykor, nagy pillanatokban, még ma is megrázóan méltó tud lenni önmagához. (II./38. o.)”

„A tömegek, akár az alvajárók… Bár a Logosz ez. Örökre képtelenek felfogni az emberek, előbb, is mint hallották volna, s azután is hogy már meghallották. Mert bár minden e szerint a Logosz szerint lesz, mégis olyanok mintha nem vennének tudomást róla. Mikor megismerkedni kezdenek oly szavakkal és oly tényekkel, amilyeneken én végigvezetem őket fölfejtve mindent természete szerint és megmagyarázva amint van.”

„Az utóbbi években megszoktuk már, hogy a kritikai szellem gyanús, és hogy a legtöbb rossz intézményről tilos megírni, hogy rossz. Most már, úgy látszik, a regényeket is csak hódolat illeti és nem bírálat. (I./554. o.)”

„Mi nem változtunk, mi ma is ugyanazok a magyarok vagyunk, akik ’48-ban, ’56-ban és 33 évvel ezelőtt küzdöttek a szabadságukért.”

„Kik a kecs voltatok s voltatok a dicsőség, Ki tud ma rólatok?!… félénk árny-asszonyok…”

„Aki tiszteli önmagát, az biztonságban van másoktól; olyan páncélt visel, amelyet senki sem tud áttörni.”

„Ma százhuszonöt éve született báró Eötvös József. A nemzet ma rá gondol, és igyekszik lemérni, mit köszönhet neki. Politikus volt és író: mint politikus megteremtette a modern magyar népoktatást, mint író a modern magyar regényt. (…) Idealista volt, eszmék lelkes harcosa, de csodálatos érzéke volt a valóság iránt. Szelleme sajátosan magyar volt és amellett a szó legnemesebb értelmében európai. (219. o.)”

„Számomra a halálnál is rosszabb az árulás. Tudod, a halált el tudnám képzelni, de az árulást nem.”

„A pillanatok öregítenek, nem az évek.”

„Ha az emberek csak azért jók, mert félnek a büntetéstől és remélkednek a jutalomban, akkor valóban sajnálatra méltó tömeg vagyunk.”