„Doki gyengéden az arcomra nyomta a rongyot. Mély levegőt vettem, a vastag, rossz szag ellenére. Amint egy újabb levegőt vettem, megint láttam a három csillagot. Nem hívogattak, hanem az utamra engedtek, visszaadtak a fekete univerzumnak, amiben oly sok életen keresztül vándoroltam. Belesodródtam a sötétségbe, és egyre világosabb és világosabb lett. Egyáltalán nem fekete volt, hanem kék. Meleg, tündöklő, ragyogó kék… Minden félelem nélkül sodródtam bele.”

„Kék kertjeiben a férfiak és a lányok úgy jöttek és mentek, mint a lepkék a suttogások, a pezsgő és a csillagok között.”

„Szeretni fogom a fényt, mert megmutatja nekem az utat, de elviselem a sötétséget, mert megmutatja nekem a csillagokat.”

„Előbb vagy utóbb ki kell terjesztenünk az életünket a kis kék sárgolyón túlra - vagy el kell pusztulnunk.”

„A levegő lágy volt, a csillagok olyan szépek, minden macskaköves sikátor ígérete olyan nagyszerű, hogy azt hittem, álmodom.”

„Be jó is látnom, drága lomhám,
ha halkszinü fényt
szép tested tiszta bőre ont rám,
ég csillagaként!

Míg mély hajad zuhongva reng el
s szaga csupa bú,
és árad, mint nagy, kósza tenger,
kék s barna habú,

lelkem mint sajka, hogyha hajtja
friss hajnali szél,
kalandos kedvvel lengni rajta
csodatájra kél.”

„Hogyan lehet az égboltot vagy a föld melegét megvásárolni vagy eladni? Ez a fogalom számunkra ismeretlen. Ha nem birtokoljuk a levegő üdeségét és a víz csillámlását, hogyan vásárolhatja azt tőlünk meg?”

„A magány teszi szebbé az életet. Különleges fényt kölcsönöz a naplementéknek, és jobb illatúvá teszi az éjszakai levegőt.”

„A bátorság nem a félelem hiánya, hanem egyszerűen a félelem ellenére méltósággal való továbblépés.”

„Az idő megteszi a magáét, akár akarod, akár nem. Mindent magával visz, és a végén nem marad más, csak a sötétség. Néha találkozunk másokkal ebben a sötétségben, és néha megint elveszítjük őket.”