„Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.”
Témakörök
kétségbeesés , tea , szeretet , élet , halál , erőfeszítés , csók , kar , szám , kereslet , él
Anatole France 209
1844–1924Hasonló idézetek
„Mindig csak készülődünk arra, hogy élni fogunk, de sohasem élünk igazán.”
Neki tulajdonított idézetek
„A te munkád az, hogy felfedezd a világod, majd teljes szívedből odaadd magad neki.”
