„A roggyant Nelson Hotel, a sötét kocsma, a cipőbolt és a többie, amelyeken a kiöntött folyó folyó zsírkrétája húzott, vizszintes stráfot, ugyanilyen kísérteties, álomszerű, félig-meddig irreális légkört árasztanak, mint ami a Fekete Házat is áthatja.”

„Bárcsak újra lány lennék, félig-meddig vad és szívós, és szabad.”

„Egy spirituális légkört, egy erkölcsi légkört fogunk teremteni, amelyben a hősi ember megszülethet és boldogulhat. E hős fogja a népet a nagyság útján vezetni.”

„Hogy zuhog! Csupa édesség tőle a ház, az utca, az egész fekete Budapest!”

„Mindenkinek csak a jelene van, és az mindig igen rövid. Bár sokan azt hiszik, hogy múltjuk is van, amelyben felhalmoztak néhány dolgot, és jövőjük, amelyben majd még többet felhalmozhatnak.”

„Fölrázta álmából a világot,
szavai villámok voltak.
Sineken s folyókon özönöltek,
minden országon áthatoltak.

Fölrázta álmából a világot,
szegények kenyere lett
minden szava, az éhezések
elleni hadsereg.

Fölrázta álmából a világot,
szavai gépek lettek,
traktorok, házak, aknák,
fúrótornyok a telepnek.”

„Erdő vagyok, és sötét fák éjszakája; de aki nem fél a sötétségemtől, az rózsákkal teli partokat talál a ciprusaim alatt.”

„Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.

Acetilén fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
általszívódik a nyirok.”

„A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.”

„Április 1: az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek a többi háromszázhatvannégy napján.”