„Tudja-e Ön, kedves Olvasó, hogy mi az az univerzális sav? Nos, az a képzeletbeli anyag, amely mindent szétmar, amivel érintkezésbe kerül. Ha beleöntjük egy lombikba, átrágja magát az üvegen, azután az asztallapon, majd a padlón, a ház alapzatán, a talaj felső rétegén, végül pedig módszeresen fölemészti – talán egész Földünket.”

„Sok hiba, amit másokban látsz, kedves olvasó, a saját természeted tükröződése bennük.”

„Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit – kerül, amibe kerül – meg tudjuk valósítani.”

„Mindig olyan dolgokat csinálok, amiket nem tudok, így leszek képes végül megcsinálni azokat.”

„Mindig olyan dolgokat csinálok, amiket nem tudok, így leszek képes végül megcsinálni azokat.”

„A föld kerek, és az a hely, amely végnek tűnik, lehet, hogy csak a kezdet.”

„Ön, Gusztos Péter pontosan tudja, hogy ha Magyarországon eljön az igazság órája, akkor ezért és számos más tevékenységéért elvtársaival együtt jó eséllyel börtönbe kerül. (…) Visszavesszük az Önök által külföldiek illetve az elvtársaik kezére juttatott nemzeti vagyont, újraépítjük a magyar gazdaságot, talpra állunk és visszavesszük a hazánkat a Magukfajtáktól. Nekünk, Magunkfajta magyar embereknek ugyanis kedves Gusztos Péter, csak ez az egy hazánk van: Magyarország!
Gusztus Péter, liberális politikushoz írt nyílt levelében; 2009. április 14.”

„Kertésznek lenni jó…A kertész nem fogy ki a munkából. Könyvek, szobrok, házak elkészülnek, a kert soha. Mindig van vetnivaló, várni való, néznivaló.”

„A hibák végül is az igazság alapjai, és ha az ember nem tudja, mit jelent valami, legalább azt tudja, mit nem jelent.”

„Néha az üveg jobban csillog, mint a gyémánt, mert többet kell bizonyítania.”