„Nagyon közel van, akármi legyen is az, és tanakodik. Vagy jön, és darabokra tépi, vagy továbbáll. Ez nem vicc, és nem is álom. A Halál és az Őrület áll, kuporog, esetleg ott ül, a tisztás szélén. Azon gondolkodik, hogy most vigye el… vagy hagyja még érni egy kicsit.”

„Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.”

„A hatalom abban rejlik, hogy az emberi elmét darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.”

„A lelkem mélyén meg voltam róla győződve, hogy annak, aki ilyen teljes és emberi életet él, erőszak által kell elpusztulnia. Bármikor jön a halál, nem talált volna készületlenül, most sem érne váratlanul.”

„Csak a gonoszak kívánjak, hogy a halál után ne legyen semmi, és logikus is, hogy így gondolkoznak, minthogy ez áll az érdekükben.”

„Az ébrenlétről tudni: másik álom,
mely csak álmodja álmát, s a halál,
melytől a test retteg, az a halál,
a minden-éji, mit úgy hívnak, álom.”

„A halál ott ül minden asztal mellett a kávéházakban, és beleszól minden beszélgetésbe.”

„Az egész estét betöltő darabok olykor űrt hagynak a lelkünkben.”

„Apró gyermek - egykor remény, álom voltál, most valóság vagy. Veled minden más lesz ezután. Oly` kicsi vagy, mint egy távoli csillag. Vágy, hogy megérintsem a világegyetem szélét. Szeretet, amely örökre elrabolja szívünket.”

„Imádni, megérteni, befogadni, érezni, adni, cselekedni: ez az én törvényem, az én kötelességem, az én boldogságom, az én mennyországom. Jöjjön, ami jön - még a halál is.”