„Az egész világtörténet nem egyéb, mint amaz első határ továbbmozgása, mint a mindig megújuló egymásba tolódása az Enyém-nek, a Tied-nek és az Övé-nek. Én-Te viszonyok mind messzebbre érő kiformálása az Az szétválaszthatatlan kháoszából.”

„Jól emlékezhetsz arra, hogy semmi és senki más nem hozhat neked sikert, csak te magad.”

„Isten egy arcot adott neked, te pedig magadnak csinálsz másikat.”

„Nem az ő dolguk, hogy neked meg kellet tanulnod így írni. Hadd gondolják, hogy, te így születtél.”

„Király vagyok, s te királyné, trónunk sohse lesz nekünk? Döcög, döcög az ócska konflis és mi sápadtan reszketünk.”

„Nem azért vagyok ebben a világban, hogy megfeleljek az elvárásaidnak, és te sem azért vagy itt, hogy megfelelj az enyéimnek.”

„A színészet is, mint minden művészet, olyan, hogy csak amikor már benne van az ember, akkor érzi, hogy a határ beláthatatlan és minél messzebb jut az ember, annál kisebbnek érzi magát.”

„Nem én törtem össze a szívedet - te törted össze; és azzal, hogy összetörted, az enyémet is összetörted.”

„Az ember – szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony… A saját én olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul.”

„A nyelvem határai a világom határai.”