„Az élet csak annyi kitartást követel tőlünk, amennyinek birtokában vagyunk. Egyetlen hőstett létezik: ha nem futamodunk meg.”

„Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?”

„A bérlő elgondolkozott: Furcsa dolog ez. Ha valakinek van egy kis birtoka, az a birtok ő maga, hozzá tartozik, olyan, mint ő. Ha csak olyan birtoka van, hogy járhat rajta, művelheti, szomorkodhatik, ha rossz a termés, örülhet az esőnek, akkor az a birtok ő maga, s maga is megnövekszik valahogy, amiért a birtok az övé. Még ha sikertelenül gazdálkodik, akkor is megnöveli a birtoka. Ez így van.
A bérlő tovább gondolkozott: De ha olyan birtoka van az embernek, amit nem lát, vagy nem ér rá, hogy a maga kezével művelje, vagy nem lehet ott, hogy járjon rajta, hát akkor a birtok az úr. Az ember nem teheti azt, amit akar, nem gondolhatja azt, amit akar. A birtok az úr, erősebb a gazdájánál. S a gazda kisebb lesz, nem nagyobb. Csak a birtok a nagy, ő pedig szolgája a birtokának. Ez is így van.”

„Éld az életed, hallgasd a zenédet a lehető leghangosabban, légy őrült és annyira más, amennyire csak akarsz, és mindig emlékezz arra, hogy nem vagy egyedül.”

„… éppen az óvatosság követeli meg, mint sajnos oly gyakran, az élet kockázatát.”

„Ha volt valami, ami jobban nyomasztotta, mint a saját cinizmusa, akkor az még mindig nem volt annyira cinikus, mint a való élet.”

„Az élet nagy célja az érzés - érezni, hogy létezünk, még akkor is, ha fájdalomban szenvedünk.”

„Soha nem élünk; mindig az élet várakozásában vagyunk.”

„Az élet végső bölcsessége nem az összeegyeztethetetlenség eltörlését, hanem az azon belüli és feletti nyugalom elérését követeli meg.”

„Az élet rövid, csak a bánat sok; az a legkevesebb, hogy segítsünk egymáson, ha már egyszer itt vagyunk.”