„Káposzta: körülbelül emberfej méretű és bölcsességű zöldségfajta.”

„Jó reggelt. Épp most keltem, körülbelül nyolc évig szunyáltam.”

„A legtöbb ember körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni.”

„Az érdekel, hogy mi az élet értelme?! Én megmondom neked: sánta veréb elől elrúgni a lószart – a lehetőségeink körülbelül eddig terjednek.”

„Elég volt abból, hogy a gyereket játsszuk, akinek azt mondták, hogy egy káposzta alatt találták és a végén már emlékszik is az életre a kertben és az életre ott, mielőtt a családba került.”

„A káposztának, amely ugyancsak darwini lény, semmivel sincs több kedve táplálékká válni, mint nekünk, és minthogy viselkedésével nem tudja megvédeni magát, vegyi hadviseléshez folyamodik.”

„Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!…”

„Alf Toddnak körülbelül annyi esélye van a nehézsúlyú bajnokságra, mint amikor a koromsötét szobában egy félkarú vak ember tűzforró tűvel próbál egy font olvasztott vajat belepasszírozni egy vadmacska fülébe.”

„A kecskeméti városi festőművészeti főiskola Révész Imre vezetésével újból szervezte a kecskeméti művésztelepet. Pályázatot hirdettek. Körülbelül tizenkét növendék kapott kedvezményt, ösztöndíjat. Nekem műterem, modell és koszt volt az ösztöndíjam. Budapest után Kecskemét valóságos üdülés volt.”

„Körülbelül hétéves lehettem, amikor egy vésőt kaptam, amolyan hajlott hátú pléhfélét, amivel elkezdtem egy darab követ faragni. Valami állat-emberfélét vettem észre kialakulni. De akkor már elbújtam a pincébe, és ott folytattam titokzatos munkámat. Sámánkodásféle lázas mesterkedés vett rajtam erőt, s az anyag megszólalt.”