„Nos, megengedem, a magyar költészetnek kivan a tizenkét apostola, de szent meggyőződésem, hogy közülük egy Fáy Ferenc.”

„Fáy Ferenc a jambikus verselésnek olyan továbbvivője volt, akinek másra nem is volt szüksége…. A jambikus verselés legtöbb változatát használta és nagy sikerrel alkalmazta.”

„Az igazsághoz a költészeten át érkeztem, a költészethez az igazságon át.”

„Én a siralmasok panaszát felvevém,
És a szent Trónus eleibe tevém.
Császári apostoli Felség!
Tekints népeidre, mely nagy itt az inség,
Elhagyatva van, nincs szánó segítség,
Szálljon rájok már könyörületesség.”

„Paraszti közmondás: egy atya eltarthat tizenkét gyermeket, de tizenkét gyermek sem tarthat el egy atyát.”

„Cassandra-levél (1867. május 22.) Deák Ferenchez”

„GARGANTUA EPITÁFIUMA, MELYET KŐBE KIVÁNT VÉSETNI FELESÉGE HAMVAI FELETT”

„Ezerkilencszázhetvenkilencben, Assisi Szent Ferencet az ökológiával foglalkozók égi patrónusává nyilvánítottam. Õ a teremtés sértetlensége iránti mély és őszinte tisztelet példáját kínálja a keresztények számára. Mint a szegények barátja, aki szeretetben élt Isten minden teremtményével, Szent Ferenc az egész teremtést - állatokat, növényeket, természeti erőket, sőt, Napfivérét és Holdnővérét is - meghívta, hogy együtt tiszteljék és dicsõítsék az Urat. Az assisi nincstelen tanúbizonyságát adja annak, hogy ha békében élünk Istennel, nagyobb készséggel fogjuk építeni a békét az egész teremtéssel is, ami elválaszthatatlan a népek közötti békétől.”

„Nos, a végén meg kell fizetni mindenért.”

„Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel… Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott.
(112. levél, Rodostó, 8. aprilis 1735. A levélben II. Rákóczi Ferenc haláláról van szó.)”