„Le Pen azt mondta. „Mielőtt meghalok, szeretnék arab lenni, és így eggyel csökkenteni a számukat.””

„Amikor a halálos ítéletek száma elérte az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát, arra kértem az elvtársakat, hogy álljanak le.”

„Ahol kvótát kérnek a nőkre, ott egyben le is értékelik őket.”

„Az utolsó számunkhoz szeretném a segítségeteket kérni. Az olcsóbb helyeken ülők tapsoljanak. És a többiek, ha megkérhetem, csörgessék meg az ékszereiket.”

„Mondj le mindenről, s folyamodj Istenhez. Egyedül Ő valóságos; minden más megtévesztő. Isten realizálása nélkül minden más hiábavaló. Ez a nagy titok.”

„Egyiküknek, aki megkérdezte, hogy mi a megfelelő idő az ebédhez, azt mondta: "Ha gazdag ember, akkor amikor akarod; ha szegény ember, akkor amikor tudsz."”

„Nem vagyok odáig a nőkért, őszintén szólva egyik munkakört illetően sem. Egyetlen egyet sem szeretnék magam körül látni. Istennek legyen hála, hogy egy sincs a kormányunkban.”

„Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül.”

„Azt hiszem, ha azt mondtam volna, hogy a televízió sokkal népszerűbb, mint Jézus, nem lett volna semmi baj. Sajnálom, hogy kinyitottam a számat. Nem vagyok istenellenes, Krisztus-ellenes vagy vallásellenes, nem ítéltem el és nem kissebbítettem a jelentőségét. Csak tényként közöltem, ami leginkább Angliára igaz. Nem mondom, hogy jobbak vagy nagyszerűbbek vagyunk Jézusnál, nem is hasonlítom magunkat Jézus Krisztushoz mint személyhez, istenhez, vagy akárkihez. Csak mondtam, amit mondtam, és ez nem volt helyes. És rosszul értelmezték. Ennyi.”

„Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.”