„Annyi rosszat mondanak nekem valakiről, én pedig olyan keveset látok benne, hogy azt kezdem gyanítani, vajon nincs-e valamiféle bosszantó érdeme, amely elhomályosítja a többiekét.”

„A cinikus egy elvetemült fráter, akinek annyira rossz a szeme, hogy olyannak látja a dolgokat, amilyenek, és nem amilyennek lenniük kéne.”

„Nem azt mondom, hogy rosszul kell viselkednünk. De nézzünk ki úgy, mintha megtehetnénk.”

„A dolgok önmagukban, önmaguktól nem jók, vagy rosszak, csak az teszi őket egyikké, vagy másikká, hogy mit kezdünk velük.”

„Ha biztosak vagyunk benne, hogy van különbség jó és rossz között, akkor rögtön meg kell kérdeznünk: ez a különbség Isten rendelkezésére jött létre, vagy nem? Ha Isten rendelkezésére jött létre, akkor Isten számára nincs különbség jó és rossz között, s ez esetben nincs értelme azt mondani, hogy Isten jó. Ha azt mondjuk, amit a teológusok, hogy Isten jó, akkor ez szükségképpen azt jelenti, hogy a jónak és a rossznak van valamiféle Isten rendelkezésétõl független szerepe is, hiszen Isten rendelkezései jók, nem pedig rosszak; függetlenül attól a ténytõl, hogy minden Isten alkotása.”

„Rosszat mondanak rólam? Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat!”

„Az elhatárolódás rossz szó. Mint látja, öntől is el vagyok határolódva. Ugyanis ön ön, én meg én vagyok, a Magyar Gárda a Magyar Gárda, mi meg itt vagyunk.”

„Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és… vonzó. Ragyogó esze van, és nem riad vissza a kockázattól. Mindig is vállalta a kockázatot, és mert annyira vonzó és rokonszenves, mindenki mindig a legjobbat tételezte fel róla, nem pedig a legrosszabbat.”

„Mert ha az egyik dolgot megvilágítom, a másikat nem látom. És olyan gyakran előfordul, hogy az ember a rosszat helyezi megvilágításba, bár nehéz eldönteni, hogy ez véletlenül vagy szándékosan történik-e.”

„Én szeretem a kísérteteket. Sohasem hallottam arról, hogy a halottak hatezer év alatt annyi rosszat követtek volna el, mint amennyit az élők egyetlen nap alatt véghezvisznek.”