„Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.”

„Öröm s bú, érzem,
megszűnt ma, de
elhozta kézen
fogva az álmot ide.

és szárnyalóban,
föl egyre még,
halk altatódal
az élet, semmi egyéb.”

„A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással, de helyre kell állítani.”

„Írni éppenséggel egy kézzel is lehet, de mit ér ez a művelet, ha közben a másik kéz legyint?”

„Ütött-kopott bőröndjeink ismét a járdán halmozódtak; hosszabb út állt előttünk. De nem számít, az út az élet.”

„Az igazság és a terjeszkedés kéz a kézben járnak. Az igazság növekedést hoz létre. A hazugság és az illúzió megakadályozza azt.”

„Kézzel-lábbal tudott franciául.”

„Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.”

„…A segítő kéz, az sohasem ököl,
a segítő kéz: odaad, odarak, odatesz, odanyújt,
odahívogat, odasímogat, ahova köll.”

„Az arc után a kéz a legszellemibb része a testnek.”