„Annyira bele ette magát ez a gondolat, hogy félt megfordulni, félt, ha megteszi, egy fehérbe öltözött alakot látna, amely hosszú lépésekkel közeledik, fehérbe öltözött alakot, akinek nincs arca, csupán a feketeség a plexi arcvédő mögött. Valamilyen félelmetes jelenés, egy orgyilkos a normális időn és téren túl.”

„Élni annyira megdöbbentő, hogy alig marad idő másra.”

„Semmitől sem félek annyira, mint a félelemtől.”

„Egy perc alatt megadja a szerelem, mit hosszú fáradság alig ér el valaha.”

„Dühösen, félig szerelmes voltam belé, és rettenetesen sajnáltam, ezért elfordultam.”

„Túl sok már a halál, halálból áll ki a fél világ.”

„Azok a művek, amelyeket nem lángész alkot, csupán írójuk emlékezőtehetségéről és türelméről tanúskodnak.”

„Annyira félek a haláltól, mint a halál tőlem.”

„Estente ha sötét ösvényeken bolyongunk, megjelennek előttünk sápadt alakjaink. Ha szomjazunk, iszunk a tó fehér vizéből, édességéből szomorú gyermekkorunknak. Holtan nyugszunk mi a bodzabokor tövében, elnézzük a szürke sirályokat.”

„A gondolat erőtlen, kivéve, ha valamit önmagán kívül alkot: a gondolat amely leigázza a világot, nem lehet elmélkedő csakis tevékeny.”