„Fájdalmatok annak a héjnak a feltörése, amely magába zárja megértéseteket.”

„A fájdalom nem más, mint az értelmünket elzáró burok feltörése. Éppúgy, ahogy fel kell törni a gyümölcs csonthéját, ha hozzá akarunk jutni a maghoz. Meg kell hát ismerned a fájdalmat.”

Halíl Dzsibrán (1883–1931)

„Leginkább a zárkától és a haláltól félek.”

Holger Meins (1941–1974) német filmrendező

„Elmúlt a nap A börtön éjén
Lám lámpa gyullad fényesen
Magunk vagyunk a zárka mélyén
Szép fényem édes értelem”

Guillaume Apollinaire (1880–1918) francia író, költő, kritikus

„Írj zárt ajtók mögött, írj újra nyitott ajtóknál.”

Stephen King (1947) amerikai író

„A lelki társ olyan valaki, akinek a zárjai illeszkednek a mi kulcsainkhoz, és a kulcsai a mi zárjainkhoz. Amikor elég biztonságban érezzük magunkat ahhoz, hogy kinyissuk a zárakat, a legigazibb énünk lép ki, és teljesen és őszintén azok lehetünk, akik vagyunk; azért szerethetnek minket, akik vagyunk, és nem azért, akiknek tettetjük magunkat. Mindkettő a másik legjobb részét tárja fel. Nem számít, mi minden más romlik el körülöttünk, azzal az egy emberrel biztonságban vagyunk a saját paradicsomunkban. A lelki társunk az, aki osztozik legmélyebb vágyainkban, irányérzékünkben. Ha két léggömb vagyunk, és együtt az irányunk felfelé mutat, jó eséllyel megtaláltuk a megfelelő embert. A lelki társunk az, aki életre kelti az életet.”

Richard Bach (1936) amerikai író

„A jövő egyszerre nyitott is, zárt is. Mindössze egyetlen "lesz" létezik, de gyakran számtalan "lehet" van mellette.”

Darren Shan (1972) ír származású, angolul alkotó író

„Különös, hogy a gabonát meg tisztítjuk a konkolytól, s a hasznavehetetlen embereket sem engedjük harcolni, ám az államügyekből nem zárjuk ki a semmirekellőket.”

Antiszthenész (-444–-365 i.e.)

„Ha egy olyan társadalomban élsz, ahol az emberek nem szerelnek zárakat az ajtókra, az még messze nem jelenti azt, hogy bemehetsz és ellophatod a dolgaikat, csak azért, mert megteheted.”

Anton Corbijn (1955)

„Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik; de gyakran olyan hosszú ideig nézünk a zárt ajtóra, hogy nem látjuk azt, amely épp kinyitódott a számunkra.”

Helen Keller (1880–1968)