„Atyám, nem tudok hazudni, levágtam a fát. (Egy anekdota Washingtonról, melyben – gyerekként – meggyónja apjának, Augustine Washingtonnak, hogy levágta a nagy becsben tartott cseresznyefáját.”

„Ha Billy megcsalna, nem ölném meg, mert nem akarom, hogy a gyerekei apa nélkül nőjenek föl. Viszont jól összeverném, méghozzá azokon a helyeken, ahol korábban megsérült sportolás közben. És jól eltángálnám a nőjét is!”

Angelina Jolie (1975) amerikai színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró

„Gyereked lábán mikor lesz új cipő:
Majd ha a tanácselnök fia rálép.
Nyugodj meg, annak lesz!
Az már tud lopni - csalni - hazudni
De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik?
Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?
Hát ilyet!
Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!
Tudod ezek miért lopnak?: Hagyománytiszteletből.”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„Az események apja ismeretlen. Anyjuk a szükség.”

Paul Valéry (1871–1945)

„Bika: A borjú apja. Az ökör csak a nagybátyja.”

Gustave Flaubert (1821–1880) francia író

„Nehezen találsz olyan komoly gondolkodású elmét, akinek ne lenne egyéni vallásos világképe. De ez a vallásosság különbözik a naiv emberétől. Az utóbbiak Isten gondoskodásából hasznot várnak, félnek haragjától; egy olyan érzés szublimálása ez, ami hasonlít az apa és gyerek közötti kapcsolathoz.”

Albert Einstein (1879–1955) német-amerikai elméleti fizikus

„Gyereked lábán mikor lesz új cipő:”

Hofi Géza (1936–2002) magyar humorista, előadóművész, színművész

„A hit az egyetlen teremtő erő. A mindenség apja. A szeretet az egyetlen éltető erő. A mindenség anyja. Aki megtagadja apját, elveszti világosságát. Aki megtagadja anyját, elveszti melegségét.”

Puzsér Róbert (1974) publicista, műsorvezető, szerkesztő

„Például ha valaki franciául tanul, az az apjának a kára, mert neki kell fizetni a tanárt.”

Karinthy Frigyes (1887–1938) író

„…és megalázó volt a menhelyi szalmakalap is - már messziről hirdette, hogy menhelyi / a kabát is / a kalapot kicsipkéztem nagyon megvertek, én nem tudtam mást hazudni, mint hogy nem én csipkéztem ki / másodszor is kicsipkéztem a szélét, ismét nagyon megvertek / pedig én így akartam otthon lenni - mért vagyok én menhelyi gyerek / a mama eljött aztán otthagyott én azt hittem, hogy haza fog vinni…”

József Attila (1905–1937) költő