„A legelső csalódás után soha többet nem tudta magát teljesen átadni a másiknak. Félt a szenvedéstől, az elvesztéstől, az elkerülhetetlen szakítástól. Persze ezek a dolgok mindig is hozzátartoztak a szerelem útjához - így hát csak úgy tudta elkerülni őket, ha idejében letért az útról. Ahhoz, hogy ne szenvedjen, az kellett, hogy ne is szeressen.”

„Soha nem tudtam úgy tenni, mintha nem éreztem volna. Soha nem tudtam szeretni, ha nem szerettem, és ha szerettem, nem tudtam többet elrejteni ezt a tényt.”

„Volt más is. Csak nem tudtam, hogy mi az a más. Még nem tudtam. Ha megpróbáltam volna szavakba önteni, olyan hülyén hangzott volna, mintha egy szerencsesütiből előhúzott cédulát olvasnék fel. Amire többek között rá van írva a végzet.”

„Néha nem tudta, mitől fél, mire vágyik: hogy attól félt vagy arra vágyott, ami volt vagy ami lesz, és hogy pontosan mire vágyik, azt nem tudta.”

„Mindig is szokatlanul taszító voltam. Ami rosszabb, tudtam is erről. Olyan régen velem volt már ez az érzés, hogy nem is tudtam elképzelni, milyen lehet nélküle.”

„Azt szoktad mondani, hogy úgy kell élnünk, mintha soha nem halnánk meg. Nem tudtad, hogy mindenki így él, még a halál megszállottjai is?”

„Az ember gyakran azon az úton találkozik sorsával, amelyen elkerülni szerette volna.”

„Még ha jó úton is jársz, akkor is elgázolnak, ha csak ülsz ott.”

„A helyes út nem mindig a népszerű és könnyű út. Az erkölcsi jellem igazi próbája, ha kiállunk a helyes út mellett akkor is, amikor az népszerűtlen.”

„Senki sem tökéletes. Ez távol van még. Mi még úton vagyunk. Amíg úton vagyunk, félünk. És szenvedünk. És "tökéletlenül" szeretünk. Nem baj. Ez a mi embersorunk. Szeretni tökéletlenül is gyönyörű.”