„Hogy mind egy legyenek, ezekért a szavakért születtünk, hogy hozzájáruljunk megvalósulásukhoz a világban.”

„Inkább vagyok a farmomon, minthogy én legyek a világ ura.”

„A világ vak és esztelen, s mind piszkosabb a nyelve!”

„Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (…) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (…) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes!"”

„Többet aggódom azon, hogy jó ember legyek, mint azon, hogy a világ legjobb futballistája legyek. Ha mindennek vége, mi marad hátra?”

„Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.”

„Nem tudom elhinni, hogy Isten azért hozott minket erre a világra, hogy hétköznapiak legyünk.”

„Don Quijote csupán számomra jött a világra, s én az ő számára; ő tudott cselekedni, én meg írni; csupán mi ketten születtünk egymásnak (…)”

„A versek akár a gyerekek. Szeretnek olykor a szülők köré gyűlni, körbeülni őket, lábukhoz kuporodni, áhítattal figyelni minden egyes rezdülésüket. Kíváncsiak, folyton érdeklődőek: hogyan születtem, miért születtem, vártatok rám, ilyennek képzeltetek? Önmagukat kereső keserű út kezdete. A versek akár a gyerekek. Lehetnek fáradtak, energikusak, simulékonyak olykor hamisan huncutak. Nem lehet haragudni rájuk. Sokszor értelmetlenül idegennek hatnak szavaik, melyek sérülékeny lelkük bölcsőjéből szállanak a nagy, ijesztő világ vákuumába. Ezek idővel mind értelmet nyerő, igazán mély jelentésekké válnak.”

„Fölrázta álmából a világot,
szavai villámok voltak.
Sineken s folyókon özönöltek,
minden országon áthatoltak.

Fölrázta álmából a világot,
szegények kenyere lett
minden szava, az éhezések
elleni hadsereg.

Fölrázta álmából a világot,
szavai gépek lettek,
traktorok, házak, aknák,
fúrótornyok a telepnek.”