„Rotterdami Erasmus négy évszázaddal ezelőtt már megírta a butaság dicséretét. A kérdés azonban még mindig nem vesztette el időszerűségét. (…) Az idők folyamán demokratizálódott e finom és rugalmas irányzat – ma már nem fejeződik ki csupán egyes kimagasló személyekben, hanem intézményesedett, és széles rétegek sajátja lett. (I./205–206)”

„Igazán értékesnek az emberi üzemben nem az államot találom, hanem az alkotó és érző egyént, a személyt: ő egyedül alkot nemeset és finomat…”

„A tudatlan emberek olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre a bölcsek már ezer évvel ezelőtt válaszoltak.”

„Már nem emlékszem a könyvekre, amelyeket olvastam, se az ételekre, amelyekt elfogyasztottam; ennek ellenére hozzájárultak annak a személynek a létrehozásához, aki ma vagyok.”

„Az idővel kapcsolatban eddig csupán egyetlen tapasztalatot szereztünk: mindig hiányt szenvedünk belőle.”

„Egy szót se szólok a szokatlan rímelésről, se arról a tudós művészetről, amely keresettség nélkül lehetővé teszi, hogy négy verssorba három tudós célzást sűrítsek bele, amely harminc évszázad magvas irodalmát fogja át…”

„Négy értékes kérdés van az életben ... Mi a szent? Miből készül a szellem? Miért érdemes élni és miért érdemes meghalni? A válasz mindegyikre ugyanaz. Csak a szeretet.”

„Az istenek többet változnak az embereknél, mert határozatlanabb az alakjuk, és tovább élnek. Van, amelyik javul, amint öregszik; mások romlanak idővel. Egy évszázad sem telik bele, s az istenek felismerhetetlenné válnak.”

„Minden küzdelem az életedben azzá formált téged, aki ma vagy. Légy hálás a nehéz időkért, ezek csak erősebbé tehetnek.”

„Tudatomnál voltam, éreztem a veszteség fájdalmát, amely a mellkasomból sugárzott szét, és pusztító hullámokat küldött a végtagjaimba és a fejembe - de el tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam viselni.”