„Megépíted a kis tavadat, de ha a tavad nem kapcsolódik egy folyóhoz, ami nem kapcsolódik egy óceánhoz, végül ki fog száradni. Az csak egy kis pocsolya. Túl soká éltem ahhoz, hogy boldog legyek egy tóban.”

„Nem csillogó, lágy, lassú varázs ez,
a részem ő, mint mondatnak a szó.
Nem erdőtűz, kitartó parázs lett,
úgy vigyázom, mint bérceket a hó.
Zöld selyemháló szövi át,
mint kecses sellőt rejtegető tó,
sok letűnt esőt takar a felhő.
Kabinunknak a szűk kis ablakán,
ki nézeget, már nem elinduló,
csak az örök úton megérkező.
Hófehér hajó,
ringató óceánról álmodó,
tomboló vihartól sem változó.
...”

„Többet aggódom azon, hogy jó ember legyek, mint azon, hogy a világ legjobb futballistája legyek. Ha mindennek vége, mi marad hátra?”

„Az élet egy betegség, testvér, és a halál már a születéskor elkezdődik. Minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás a haldoklás egy pillanata - egy kis lökés a vég felé.”

„Néha boldog vagyok, néha nem. Végül is ember vagyok, tudod. És örülök, hogy néha boldogok vagyunk, néha pedig nem. A bölcsességed úgy működik, hogy különböző érzelmeid vannak.”

„A jónak boldog, a rossznak boldogtalan vége lett. Ezt jelenti a fikció.”

„A könyvek megmutatják az embernek, hogy az ő eredeti gondolatai végül nem túl újak.”

„Nem akarom, hogy életem végén azt lássam, hogy csak a hosszát éltem le. Az életem szélességét is meg szeretném élni.”

„Ha valakit a sors tóba kényszerített, csodákat művelhet, ha kétéltűvé válik. Bámulatba ejtheti a világot azzal, mire képes a sikeres alkalmazkodás érdekében. Mégis azt hiszem, ésszerűbben jár el, ha azon igyekszik, hogy kimásszon a tóból, és tartósan a parton rendezze be életét - kopoltyúk nélkül.”

„Minderre képesek vagyunk, és mindezt végre fogjuk hajtani.”