„Kényszerítsd ki a váratlant. Várd a váratlant.”

„Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.”

„A lelkem mélyén meg voltam róla győződve, hogy annak, aki ilyen teljes és emberi életet él, erőszak által kell elpusztulnia. Bármikor jön a halál, nem talált volna készületlenül, most sem érne váratlanul.”

„Nem azért születtem, hogy kényszerítsenek. A saját stílusom szerint lélegzem. Meglássuk, ki a legerősebb.”

„„Nekem személyesen fel kell készülnöm arra, hogy az életem materiális alapjai teljesen megváltoznak. Ha a háború sokáig tart, egészen bizonyosan valami olyasmi leszek, amit az ember tönkrementnek mond.” Később pedig így folytatja: „De az istenért! Mit is jelent ez a változásokkal, főleg a lelkiekkel, szemben, melyek ilyen eseményekből szükségszerűen következnek. Hát nem kell az embernek hálásnak lennie a teljesen váratlanért, hogy ilyen nagy dolgokat megélhet? /Levél Heinrich Mann-nak/”

„Rabszolga az, ki arra vár, hogy felszabadítsák.”

„Erős vár a mi Istenünk.”

„Minden teljesül annak, aki reménykedik, míg vár.”

„Mi vár rám abban az irányban, amelyet nem választok?”

„Ha az emberek a széket fűrészelik alattad, akkor győzd meg vagy kényszerítsd őket, hogy hagyják ezt abba; de te magad távozz, ha ez nem sikerül és ha már egyáltalán nincs kedved meggyőzni vagy kényszeríteni őket!”