„(…) mind-mind múltba veszett, kedves emlék csupán. A múlt ködébe lépett, halvány gondolatok. Magával vitte őket mellőlem a hallgatag vándor, az örökké siető Idő. Minden elmúlik egyszer. Mindössze az emlékekké érett percek maradnak velünk, végig, életünk rögös, kanyargós útján. De jó lesz éles szemmel megnézni s látni mindent, minden rögöt ezen az úton, mert mikor elfogy majd az erőnk, és szobánk lágy melegében üldögélünk fekete, emlékező éjszakákon, csakis ezekből a pillantásaink által belénk vésődött mozzanatokból táplálhatjuk szívünket és lelkünket, s tehetjük örökké a tovatűnt pillanatok csodás, csillagporos varázsát…”Papp Olivér (1975) magyar író (1975–)Hazafelé - Ozoráról hazafelé Idézetek műveibőlMúlt, életkor, Idő, Szív
„De ó, Szerelmem! Bár féreg csókol röggé,Nem porlaszthatja Arcodat;Mert én égi mását őrzöm már örökkéAnnak, mi testben elrohad!”Orosz László Wladimir (1966) költőVersfordítások, Egy dög (Charles Baudelaire)
