Søren Aabye Kierkegaard idézet

oldal 11

„Az emberek a szólásszabadságot követelik a gondolatszabadság kompenzációjaként, amelyet pedig ritkán alkalmaznak.”

„A szorongás a szabadság szédülése.”

„A kétségbeesés legáltalánosabb formája, ha nem akarunk önmagunk lenni.”

„A legfájdalmasabb állapot a jövőre való emlékezés, különösen arra, amely soha nem fog megtörténni.”

„Az ember kétféle módon tévedhet. Elhiheti azt, ami nem igaz, vagy vonakodhat elhinni, ami igaz.”

„Az ember – szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony… A saját én olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul.”

„Az abszolút, transzcendens, és ezzel az ember és Isten között olyan egymásnak szegülő személyes viszony jön létre, hogy az ember többé nem elégedhet meg bármilyen másodkézbol származó magyarázattal.
Az ismétlés”

„Ahogy a babona szerint a rém eltűnik egy láthatatlan hasadékban, ugyanez történik a kétségbeeséssel is, minél szellemibb, annál inkább szeretne olyan külsőben lakozni, ahol bizonyára senkinek sem jutna eszébe keresni. Ez a rejtettség éppen valamiféle szellemi dolog, és arra szolgál, hogy mintegy a valóság mögött valami bezárt világot biztosítson magának az ember, egy világot kizárólag magának, olyan világot, amelyben a kétségbeesett Én szüntelen kínok között azzal foglalkozik, hogy önmaga legyen.”

„…a nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.”

„Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog…!”

„S az ifjúságomra gondolok és az első szerelemre –- amikor még élt bennem a vágy, ma már csak első vágyam után vágyakozom. Mi az ifjúság? Egy álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.”

„A szorongást a szédüléshez lehet hasonlítani. Az aki a tátongó mélységbe tekint, szédülni kezd… A szorongás tehát a szabadság szédülete, amely akkor jön létre ha a szellem tételezni akarja szintézisét, a szabadság pedig saját lehetőségeinek a mélyére néz, ott megragadja a végességet, hogy ahhoz tartsa magát. Ebben a szédületben a szabadság összeomlik… Ebben a pillanatban minden megváltozik, és miközben a szabdság ismét felegyenesedik, immár bűnösként szembesül önmagával.”

„Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni..”

„– Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. „Szeretnél - mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot.” Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: „Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés.””

„Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.”

„ockáztatni nem más, mint egy pillanatra elveszíteni az egyensúlyunkat. Nem kockáztatni nem más, mint elveszíteni önmagunkat.”

„Ha egyszer megbélyegezel, akkor megtagadsz engem.”

„Vagy megteszed, vagy nem teszed meg - mindkettőt meg fogod bánni.”

„Mindenekelőtt ne felejtsd el, hogy kötelességed szeretni önmagadat.”

„A boldogság a legnagyobb rejtekhelye a kétségbeesésnek.”

„Tökéletesen látom az egészet; két lehetséges helyzet van - vagy ezt, vagy azt lehet tenni. Őszinte véleményem és baráti tanácsom a következő: vagy megteszed, vagy nem teszed meg - mindkettőt meg fogod bánni.”

„Ki a hibás, ha nem ő és a harmadik tényező, akiről senki sem tudja, hogy honnan jött, amely ösztönzésével megmozgatott és átalakított engem?”

„Csak egy barátom van, és az a visszhang. Miért a barátom? Mert szeretem a bánatom, és a visszhang nem veszi el tőlem. Csak egy bizalmasom van, és ez az éjszaka csendje. Miért ez az én bizalmasom? Mert csendben marad.”

“The truth is a trap: you can not get it without it getting you; you cannot get the truth by capturing it, only by its capturing you.”

“When one merely states that one has many subscribers and keeps on saying it, then one gets many; just as when one sheep goes to water, the next one also goes, and when it is continually said of a large flock of sheep that they go hither and yon to water, then the rest must also go, so people believe that it must be the demand of the times, that for the sake of use and custom – they must also subscribe.”

“I felt a real Christian satisfaction in the fact that, if there were no other, there was one man who (several years before existence set the race another lesson to learn) made a practical effort on a small scale to learn the lesson of loving one’s neighbor and alas! Got at the same time a frightful insight into what an illusion Christendom is, and (a little later, to be sure) an insight also into what a situation the simpler classes suffered themselves to be seduced by paltry-newspaper writers, whose struggle or fight for equality (since it is in the service of a lie) cannot lead to any other result but to prompt the privileged classes in self-defence to stand proudly aloof from the common man, and to make the common man insolent in his forwardness.”

“A line by Thomas à Kempis which perhaps could be used as a motto sometime. He says of Paul: Therefore he turned everything over to God, who knows all, and defended himself solely by means of patience and humility.... He did defend himself now and then so that the weak would not be offended by his silence. Book III, chapter 36, para. 2, or in my little edition, p. 131.”

“Zealousness to learn from life is seldom found, but all the more frequently a desire, inclination, and reciprocal haste to be deceived by life. Undaunted, people do not seem to have a Socratic fear of being deceived, for the voice of God is always a whisper, while the demand of the age is a thousand-tongued rumor, not an all-powerful call that creates great men but a stirring in the offal that creates confused pates, an abracadabra that produces after its kind as is the case with all production. Even less do people seem to have above all a Socratic fear of being deceived by themselves, do not seem to be the least aware that if the self-deceived are the most miserable of all, then among these, again, the most miserable are those who are presumptuously deceived by themselves in contrast to those who are piously deceived.”

“A Roman emperor sitting at the table surrounded by his bodyguard is a magnificent sight, but when the reason is fear, the magnificence pales. So also when the individual does not dare stand taciturnly by his word, does not stand freely and confidently on the pedestal of a conscious act, but is surrounded by a host of deliberations before and after that render him incapable of getting his eye on the action.”

“Is there anything we cannot contrive to call the demands of the times, and is there anything that does not acquire a certain prestige by being the demand of the times? But for decisive religious categories to become the demand for the times is eo ipso a contradiction. “The times” is too abstract a category to be able as claimant to demand the decisive religious categories that belong specifically to individuality and particularity; loud collective demands en mass for what can be shared only by the single individual in particularity, in solitariness, in silence, cannot be made.”

“Surrounded by hordes of people, busy with all sorts of secular matters, more and more shrewd about the ways of the world - such a person forgets himself, forgets his name divinely understood, does not dare to believe in himself, finds it too risky to be himself, far easier and safer to be like the others, to become a copy, a number, part of the crowd.”