Julius Paulus a 2. század végének és a 3. század elejének egyik híres jogásza.
Ügyvédi karriert kezdett a 2. század végén. Aemilius Papinianusszal együtt Septimius Severus tanácsának tagja volt, valamint a praefectus praetorio tisztét is betöltötte Domitius Ulpianusszal. Elegabalus száműzte Rómából. Severus Alexander 222 után engedélyezte hazatérését.
Paulus a legtermékenyebb római jogi író. Korpusza hatalmas, de ebből csak a pandektákba felvett írásai maradtak fenn. Negyven különböző munkájának címei ismertek, mindegyikük több könyvből állt. A praetori jogról például nyolcvan könyvben értekezett Ad edictum címmel, és huszonhárom könyvben egészítette ezt ki a Brevia ad edictum című munkában. A polgárjogot ötven könyvben tárgyalta Ad sabinum címmel. További munkái:
Questiones, 26 könyv
Responsa, 23 könyv
Regulae, 7 könyv
Sententiae, 5 könyv
kommentárok, jegyzetek és értekezések, 3 könyv.A Sententinarum libri V , mint összefoglaló munka, az 5. századtól nagy tekintélyű jogforrás, és a Breviarium Alarici című törvénykönyv bőven merített belőle.
Wikipedia
„A végrendeleteknél a végrendelkezők akaratát (minél) teljesebben (kiterjesztőleg) kell értelmezni.”
In testmentis plenius voluntates testantium interpretamur.
Paul. D. 50, 17, 12.
„Amit szükségből fogadtak el, (azt) nem lehet érvként felhozni.”
Quae propter necessitatem recepta sunt, non debent in argumentum trahi.
Paul. D. 50, 17, 162.