Jean Cocteau idézet

oldal 4

„Légy önmagad. A világ az eredetit imádja.”

„A tükröknek tovább kellene gondolkodniuk, mielőtt visszatükröznek.”

„Minden, amit az ember az életben tesz, még a szerelem is, a halál felé száguldó gyorsvonatban történik.”

„A bölcsesség szélsőséges határa - ezt nevezi a közönség őrültségnek.”

„Az élet vízszintes zuhanás.”

„Élő embernek kell lenni és azután művésznek.”

„Az ember még akkor is remél, ha feje guillotine alatt fekszik.”

„Részeg embereknél nem ritka az…elmélkedés. Elfelejtik szellemük középszerűségét, és örök filozófiai problémákat akarnak megoldani.”

„…a divatot kell követni, úgy kell élni, mint a többiek, és a szív fölösleges. Csak így lehet meglenni a földön.”

„A költőnek túl sok szó van a szótárában, a festőnek túl sok szín a palettáján, a muzsikusnak túl sok hangjegy a zongoráján.”

„A legnagyobb színész az, aki azt a benyomást kelti, hogy rögtönöz, most találja ki a szövegét, ki - ki saját használatára.”

„Amióta a világ világ, az erkölcs olyan társasjáték, amelynél mindenki csal, seni nem tartja be a szabályokat.”

„Hála a színház különlegesd varázsának…az igazi csodálat olyan gondolatokkal szemben tölti el szívünket, amelyek előzőleg talán távol álltak tőlünk, és mégis annyira hatnak ránk, hogy azt képzeljük, bennünk is éppúgy megfoganhattak volna.”

„Valaki elhatározza, hogy vízbe öli magát … valaki fuldoklik a vízben. Mennyi minden van e két helyzet között! mihelyt az első vízcsepp az orrába hatol, az életunt úszni kezd, hogy megmentse azt az utált életét.”

„A gépek és a felhőkarcolók közel állnak a görög művészethez, mert a célszerűség, a minden, lényeghez nem tartozó, fölösleges kiküszöbölése érdes nagyságot kölcsönöz nekik.”

„Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.”

„A fantasztikust természetessé kell tenni - hasonlatossá az ámulathoz, amit a gyermek érzett, aki látta, hogy a cukor feloldódik a vízben, aztán felfedezte, hogy ő nem olvad el a kádban.”

„Várni - ez a legutálatosabb foglalkozás. Az agy kiürül, mint rajzáskor a méhkas, érzékeinek szórakoztató játéka megszűánik, csak a létezés marad, a kínos, buta, gépies létezés.”

„A férfi akarata szabad. De jaj, furcsa szabadság ez, megengedi, hogy olyan bűnöket kövessünk el, amiktől állatot - növényt már az ösztön is megóv.”

„Cocteau… nem az egyetlen zseniális dilettáns a művészet történetében – ám ő az egyetlen Cocteau. Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem dilettáns, mert a művésznek egyetlen szent kötelessége van: a nevét megalkotni, mely összetéveszthetetlen. Igazi kobold, szellemes, mint Puck, könnyed, mint Ariel, és kissé szemtelenül enervált: nem behelyettesíthető. Tudja, hogy mi a művész feladata. Önmaga. – ([http://www.hamlet.ro/eloadas.php?id=79 Forgách András])”

„Eég volt a felhőkből, a hullámokból és az akváriumokból, elég volt a sellőkből és a lágy fuvalmakból, nekünk a föld, a mindennapi élet zenéje kell.”

„Csak az igazságnak lehet megindító ereje.”

“If a hermit lives in a state of ecstasy, his lack of comfort becomes the height of comfort. He must relinquish it.”

“If an addict who has been completely cured starts smoking again he no longer experiences the discomfort of his first addiction. There exists, therefore, outside alkaloids and habit, a sense for opium, an intangible habit which lives on, despite the recasting of the organism…. The dead drug leaves a ghost behind. At certain hours it haunts the house.”

“Originality consists in trying to be like everybody else — and failing.”

“One is either judge or accused. The judge sits, the accused stands. Live on your feet.”

“Beauty cannot be recognized with a cursory glance.”

“There are too many souls of wood not to love those wooden characters who do indeed have a soul.”

“Do not fear being ridiculous in relation to the ridiculous.”

“He has the manner of a giant with the look of a child, a lazy activeness, a mad wisdom, a solitude encompassing the world.”

“The worst tragedy for a poet is to be admired through being misunderstood.”

“The extreme limit of wisdom — that’s what the public calls madness.”

“Expect neither reward nor beatitude. Return noble waves for ignoble.”

“We shelter an angel within us. We must be the guardians of that angel.”

“After the writer’s death, reading his journal is like receiving a long letter.”

“Know that your work speaks only to those on the same wavelength as you.”

“A film is a petrified fountain of thought.”

“You’ve never seen death? Look in the mirror every day and you will see it like bees working in a glass hive.”

“The trouble about the Académie is that by the time they get around to electing us to a seat, we really need a bed.”

“The ear disapproves but tolerates certain musical pieces; transfer them into the domain of our nose, and we will be forced to flee.”

“The instinct of nearly all societies is to lock up anybody who is truly free. First, society begins by trying to beat you up. If this fails, they try to poison you. If this fails too, they finish by loading honors on your head.”

“A car can massage organs which no masseur can reach. It is the one remedy for the disorders of the great sympathetic nervous system. … The craving for opium can be endured in a car.”

“A prig always finds a last refuge in responsibility.”

“The Louvre is like the morgue; one goes there to identify one’s friends.”

“Tact in audacity is knowing how far you can go without going too far.”

“Anything of any importance cannot help but be unrecognizable, since it bears no resemblance to anything already known.”

“Fight any instinct to be humorless, for humorlessness is the worst of all absurdities.”

“Consider metaphysics as an extension of the physical.”

“Poets don’t draw. They unravel their handwriting and then tie it up again, but differently.”

“Wealth is an inborn attitude of mind, like poverty. The pauper who has made his pile may flaunt his spoils, but cannot wear them plausibly.”

“It is not I who become addicted, it is my body.”