II. György Nagy-Britannia és Írország királya, valamint a Hannoveri választófejedelemség uralkodója 1727-től haláláig.
György volt az utolsó brit uralkodó, aki külföldön született. Észak-Németországban, Hannoverben jött a világra és itt is nevelkedett. Nagyanyja, Pfalzi Zsófia I. Jakab angol és skót király unokája volt és 1701-ben, miután az angol parlament kizárta a Stuart-ház katolikus tagjait az utódlásból, Anglia és Skócia trónjának közvetlen örököse lett. 1714-ben György apját, György Lajost királlyá koronázták. Trónörökösként kevés befolyása volt a politikára, apjával való rossz viszonya miatt csak az ellenzékiek keresték társaságát.
II. György 1727-ben, apja halála után brit király és hannoveri választófejedelem lett. Angliában alig volt közvetlen hatalma, a kormányzást a parlament és miniszterei végezték. A nyarak nagy részét Hannoverben töltötte, hogy ellássa ottani teendőit. Legidősebb fiával, Frigyessel való viszonya nagyon hasonlított az apjával való kapcsolatára: viszálykodtak egymással és Frigyes az ellenzéki politikai erőket támogatta. Az osztrák örökösödési háborúban György aktívan részt vett, 1743-ban a győztes dettingeni csatában ő vezette a brit-hannoveri csapatokat. Ő volt az utolsó brit uralkodó, aki vezetői szerepet vállalt egy ütközetben. 1745-ben a Stuart-ház francia támogatással megpróbálta megdönteni hatalmát, de kudarcot vallottak és a Hannover-dinasztia megszilárdította helyzetét Nagy-Britannia trónján. Miután II. György fia, Frigyes 1751-ben elhunyt, a királyt unokája, III. György követte az ország élén.
Wikipedia
✵
30. október 1683 – 25. október 1760