“Princes are not bound to give an account of their Actions but to God alone.”
Declaration on the dissolution of Parliament (10 March 1628)
I. Károly Anglia és Skócia királya. Apja VI. Jakab skót király, I. Jakab néven angol király, Stuart Mária skót királynő és Stuart Henrik címzetes király, Albany hercege fia. Anyja Oldenburgi Anna, II. Frigyes dán és norvég király lánya.
Élete túlnyomó részét Angliában élte le. Miután bátyja, Henrik Frigyes walesi herceg meghalt, 1612-ben trónörökössé vált. 1623-ban sikertelen és népszerűtlen próbálkozása volt, hogy elvegye Mária Anna spanyol hercegnőt. Helyette két évvel később a francia Henrietta Máriát vette el.
Trónra lépését követően feszültség alakult ki közte és a Parlament között, mert királyi előjogaira hivatkozva korlátozni próbálta azt. Hitt ugyanis a királyok isteni kegyelem alapján történő uralkodásának tanában, mely szerint önállóan dönthet az állama ügyeiben. Politikája népszerűtlen volt, főként önkényes és váratlan adókivetései, valamint abszolút uralkodóként való fellépése miatt. Az, hogy egy római katolikus hercegnőt vett feleségül, további visszatetszést keltett, főként az anglikánok és a skót presbiteriánusok körében. Sikertelen, ám következetes valláspolitikájával ugyanakkor az anglikán egyház felé akarta terelni Skóciát is, mely bukásának egyik oka volt.
1642-től kezdődően az angol polgárháborúban angol és skót csapatok is ellene harcoltak. 1645-ben a skótok elfogták és átadták az angol parlamentnek. Itt azonban visszautasította az ország alkotmányos monarchiává alakításának tervét, majd 1647-ben megszökött fogságából. Sikertelenül próbált meg szövetségre lépni Skóciával, az Oliver Cromwell által vezetett új hadsereg pedig átvette Angliában az irányítást, így ismét bebörtönözték. Hazaárulásért perbe fogták, majd 1649-ben kivégezték. A monarchiát eltörölték, helyette létrejött az Angol Köztársaság. 1660-ban a monarchia restaurálásával fia lépett trónra II. Károly néven.
Wikipedia
“Princes are not bound to give an account of their Actions but to God alone.”
Declaration on the dissolution of Parliament (10 March 1628)
Letter to Pope Gregory XV (20 April 1623).
Sir Charles Petrie (ed.), The Letters...of King Charles I (1935), p. 16.
Remark to Prince Rupert of the Rhine in 1646, just before surrendering to Parliament and its New Model Army. As quoted in Early Modern England: A Narrative History (2009) by Robert Bucholz and Newton Key, p. 258
Kontextus: I confess that, speaking as a mere soldier or statesman, there is no probability of my ruin; yet, as a Christian, I must tell you that God will not suffer rebels and traitors to prosper, nor this cause be overthrown, and whatever personal punishment it shall please hi to inflict on me, must not make me repine, much less give over this quarrel... Indeed, I cannot flatter myself with the expectation of good success more than this, to end my days with honour and a good conscience.
On the scaffold before his execution. ( 30 January, 1649 http://anglicanhistory.org/charles/charles1.html).
Reasons for declining the jurisdiction of the High Court of Justice http://www.constitution.org/eng/conpur083.htm (21 January 1649)
Last words, said on the scaffold before his execution. ( 30 January, 1649 http://anglicanhistory.org/charles/charles1.html).
Statement in the House of Commons after failing to arrest five members (4 January 1642), from the journal of Sir Simonds d'Ewes