Gabriel García Márquez idézet

oldal 8

„Nem igaz, hogy az emberek azért nem mennek tovább az álmaik után, mert megöregszenek. Azért öregednek meg, mert már nem mennek az álmaik után.”

„Senki nem érdemli meg könnyeidet, és aki megérdemelné, az nem sirat meg.”

„Mindig marad valami, amit szeretni lehet.”

„Védekezne mondván, hogy a szerelem, bármi is legyen, elsősorban természetes tehetség. Azt mondaná: Vagy úgy születtél, hogy tudod, hogy kell szeretni, vagy sosem tudod meg.”

„Mondj igent. Még akkor is, ha haldokolsz a félelemtől, még akkor is, ha később sajnálni fogod, mert bármit is teszel, egész életedben bánni fogod, ha nemet mondasz.”

„Az emberi lények nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk világra hozza őket, hanem... az élet arra kötelezi őket, hogy újra és újra megszüljék önmagukat.”

„Minden ember ura a saját halálának, és csak annyit tehetünk, ha eljön az ideje, hogy segítsünk neki meghalni anélkül, hogy félne a fájdalomtól.”

„…az időt is érik ütések és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.”

„Az életben nem az számít, hogy mi történik veled, hanem az, amire emlékszel és hogyan emlékszel rá.”

„A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múlt terheit.”

„A bölcsesség akkor jut el hozzánk, amikor már nem tud jót tenni.”

„Az igaz barát az, aki megfogja a kezünket és megérinti a szívünket.”

„Azt bánom csak meg, ha nem a szerelemért halok majd meg.”

„A rossz egészségnél csak a rossz név rosszabb.”

„A hazugság kényelmesebb, mint a kétség, hasznosabb, mint a szeretet, tartósabb, mint az igazság.”

„A szex az a vigasz, amiben részesülsz, amikor nem tudsz szeretni.”

„... az idő nem telt el... körbe-körbe forgott...”

„Aztán még egyszer utoljára megpróbálta megkeresni a szívében azt a helyet, ahol a szeretete elrohadt, de nem találta.”

„Ez elkerülhetetlen volt: a keserű mandula illata mindig a viszonzatlan szerelem sorsára emlékeztette.”

“A famous writer who wants to continue writing has to be constantly defending himself against fame. I don't really like to say this because it never sounds sincere, but I would really have liked for my books to have been published after my death, so I wouldn't have to go through all this business of fame and being a great writer. In my case, the only advantage to fame is that I have been able to give it a political use. Otherwise, it is quite uncomfortable. The problem is that you're famous for twenty-four hours a day, and you can't say, "Okay, I won't be famous until tomorrow," or press a button and say, "I won't be famous here or now."”

“Because for you, quitting smoking would be like killing someone you love.”

“Nostalgia, as always, had wiped away bad memories and magnified the good ones.”

“Lost in the solitude of his immense power, he began to lose direction. He was bothered by the people who cheered him in neighboring villages, and he imagined that they were the same cheers they gave the enemy. Everywhere he met adolescents who looked at him with his own eyes, who spoke to him with his own voice, who greeted him with the same mistrust with which he greeted them, and who said they were his sons. He felt scattered about, multiplied, and more solitary than ever. He was convinced that his own officers were lying to him. He fought with the Duke of Marlborough. "The best friend a person has," he would say at that time, "is one who has just died."”

“Children's lies are signs of great talent.”

“I would like for my books to have been recognized posthumously, at least in capitalist countries, where they turn you into a kind of merchandise.”

“In the shattered schoolhouse where for the first time he had felt the security of power, a few feet from the room where he had come to know the uncertainty of love, Arcadio found the formality of death ridiculous. Death really did not matter to him but life did and therefore the sensation he felt when they gave their decision was not a feeling of fear but of nostalgia. He did not speak until they asked him for his last request.”