Franz Rosenzweig idézet

Franz Rosenzweig a dialogikus gondolkodás egyik úttörője , német zsidó vallásfilozófus és történész.

Főműve a Der Stern der Erlösung, 1921, , három részből álló könyv, melynek koncepciója még az első világháborúban, a fronton fogant meg Rosenzweigben. Az első rész mottója: in philosophos!, a másodiké in theologos!, a harmadiké in tyrannos!, azaz: a filozófusok, a teológusok és a zsarnokok ellen. Kritizálja a nyugati filozófiát, főleg Hegelt, és általában a Thálésztól Hegelig tartó filozófiai gondolkodásmódot. Újfajta, nyelv-központú dialogikus gondolkodást állít szembe vele, továbbgondolva ezzel a kierkegaardi egzisztencialista alapállást. Elgondolásának három - szerinte egymásra közvetlenül visszavezethetetlen - alappillére Isten, ember, és a világ, s e három kapcsolatát vizsgálja a teremtéssel, kinyilatkoztatással, és megváltással.

Rosenzweig alapította a Független Zsidó Tanházat, az úgynevezett Freie Jüdische Lehrhaus-t. Itt azok, akiket zsidóságuk megérintett, újra felfedezhették és tanulmányozhatták a zsidó örökségüket. Aktív párbeszédet folytat vallásközi kérdésekről keresztény társaival, többek között Eugen Rosenstockkal, Rudolf Ehrenberggel. Előbbivel az első világháború idején a frontról folytatott levelezése egy egyszerre mélyen személyes és a vallási-történelmi-filozófiai kérdések széles körére kiterjedő elvi vita-párbeszéd máig izgalmas dokumentuma.

Élete utolsó éveiben motor neuron betegségtől szenvedett, beszélni sem tudott. Ágyhoz volt kötve és egy speciális írógép segítségével diktálta - életerőtől áthatott és szellemileg végig friss - leveleit. Így kezdtek neki 1925-ben Martin Buberrel közösen a T’nakh, a Héber Biblia németre fordításának. Rosenzweig 1929-es halálát követően, Buber egyedül folytatta a munkát, melyet 1961-ben fejezett be. Wikipedia  

✵ 25. december 1886 – 10. december 1929
Franz Rosenzweig fénykép
Franz Rosenzweig: 7   idézetek 0   Kedvelés

Franz Rosenzweig híres idézetei

Franz Rosenzweig: Idézetek angolul

“Cognition is autonomous; it refuses to have any answers foisted on it from the outside. Yet it suffers without protest having certain questions prescribed to it from the outside (and it is here that my heresy regarding the unwritten law of the university originates). Not every question seems to me worth asking. Scientific curiosity and omnivorous aesthetic appetite mean equally little to me today, though I was once under the spell of both, particularly the latter. Now I only inquire when I find myself inquired of.”

Inquired of, that is, by men rather than by scholars. There is a man in each scholar, a man who inquires and stands in need of answers. I am anxious to answer the scholar qua man but not the representative of a certain discipline, that insatiable, ever inquisitive phantom which like a vampire drains whom it possesses of his humanity.
in Franz Rosenzweig: His Life and Thought (1961/1998), p. 97