Flavius Iulianus római császár idézet
oldal 4

Flavius Claudius Iulianus a Római Birodalom császára volt másfél évig, 361 és 363 között. Ariánus keresztény oktatói voltak, de felhagyott Arius tanainak követésével, uralkodása alatt az ősi görög–római vallási hagyományokat ápolta és pártfogolta, utolsóként a római császárok között. Iamblikhosz tanai és a mindent magába foglaló filozófiai rendszer, az újplatonizmus felé fordult, de nem Platón munkáinak betű szerinti életre hívása volt a célja, hanem a dialógusok szólásszabadságán és a meggyőzésen alapuló szellemiségének valóságba ültetése. Ezért Iulianust az „Apostata” melléknévvel tartja számon a keresztény hagyomány.Korai halála megakadályozta abban a nagy kísérletében, hogy a birodalomban a kereszténységgel egyenrangú és azonos hatású maradjon a római vallási hagyomány, a görög vallás tisztelete és a legfontosabb misztériumvallások kultusza. Leginkább az újplatonikus napteológia kötötte le figyelmét, a görög napisten, Héliosz és a perzsa Mithrász felé fordult. Az utóbbi az ősi perzsa vallásból, a mazdaizmusból vette át központi motívumát, a dualisztikus szemléletet. Magát Iulianust is beavatták Mithrász misztériumaiba.

Iulianus azonban nemcsak filozófus volt, hanem nagyszerű hadvezér is, akit katonái rajongásig szerettek. Utolsó hadjáratán mélyen benyomult a Szászánida Birodalom területére, és itt érte a halál. Halálának oka egy súlyos sebesülés, melynek körülményei homályosak, vitatottak. Egyesek harc közbeni sérülést, mások keresztény merényletet sejtetnek. A keresztény legendárium isteni beavatkozásként értékeli a kereszténységet elhagyó császár halálát. Alig másfél éves uralkodása ellenére az egyik legfontosabb személye a késő ókori római történelemnek. Wikipedia  

✵ 331 – 26. június 363
Flavius Iulianus római császár fénykép
Flavius Iulianus római császár: 97   idézetek 0   Kedvelés

Flavius Iulianus római császár: Idézetek angolul

“But let us now dismiss these poetical fictions; because with what is divine they have mingled much of human alloy; and let us now consider what the deity has declared concerning himself and the other gods.
The region surrounding the Earth has its existence in virtue of birth.”

From whom then does it receive its eternity and imperishability, if not from him who holds all things together within defined limits, for it is impossible that the nature of bodies (material) should be without a limit, inasmuch as they cannot dispense with a Final Cause, nor exist through themselves.
Upon the Sovereign Sun (362)

“The Phoenicians who from their sagacity and learning possess great insight into things divine, hold the doctrine that this universally diffused radiance is a part of the "Soul of the Stars."”

This opinion is consistent with sound reason: if we consider the light that is without body, we shall perceive that of such light the source cannot be a body, but rather the simple action of a mind, which spreads itself by means of illumination as far as its proper seat; to which the middle region of the heavens is contiguous, from which place it shines forth with all its vigour and fills the heavenly orbs, illuminating at the same time the whole universe with its divine and pure radiance.
Upon the Sovereign Sun (362)