Emil Cioran idézet

oldal 8

„Az ember csak akkor teljesedik ki, ha megszűnik embernek lenni.”

„Csak azok a filozófusok érdekesek, akik abbahagyták a gondolkodást, és elkezdték keresni a boldogságot.”

„A filozófia ellenszert kínál a melankóliára. És sokan még mindig hisznek a filozófia mélységében!”

„Végül is, miért akarnának a hétköznapi emberek a végről elmélkedni, különösen, ha látjuk, milyen állapotban vannak azok, akik ezt teszik?”

„Azt szoktad mondani, hogy úgy kell élnünk, mintha soha nem halnánk meg. Nem tudtad, hogy mindenki így él, még a halál megszállottjai is?”

„Az embernek sosincsenek kétségei, miközben álmodik.”

„Elfogadom, hogy az utolsó ember legyek, ha embernek lenni azt jelenti, hogy hasonlítsak a többihez.”

„A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.”

„A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud – de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit”

„Illuzió nélkül nem létezik semmi.”

„Ne azért írj, hogy elmondj valamit, hanem azért, mert mondanivalód van.”

„Az egyedüllét nem arra tanít meg, hogy egyedül vagy, hanem arra, hogy az egyedüli.”

„Istennek egy kifogása van csupán, az, hogy nem létezik.”

„A Gonosz felvette az Idő álnevet… Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai.”

„Vélemények: igen; meggyőződések: nem. Ezek az intellektuális büszkeség kiindulópontjai.”

„Ha egy pillanatra is láthatnánk magunk a másik szemével, egy pillanat alatt eltűnnénk.”

„Az illat egy virág történelme.”

„Nem én szenvedek a világban, hanem a világ szenved bennem.”

„A szerelem, szentség meg szexualitás.”

„Inkább az örök éj, mintsem egy fád nap, inkább a félhomály, mint az elmosódott fény.”

„Mindenki kalauzom, aki nálamnál is bolondabb.”

„Az élet legális abszurditás.”

„Nem éri meg, hogy öngyilkos légy, elkéstél már vele.”

„Egyértelmű, hogy Isten egy megoldás volt. És ennél jobbat soha nem is fogunk találni.”

„Egy pofon és egy sértés közül jobban viseljük a pofont.”

„Az antropológia az állattan és a pszichológia keveréke.”

„Csak az ellenségeinknek és néhány minket nem szerető barát számára létezünk, más senkinek.”

„A remény a rabszolgák erénye.”

„A benned lakozó semmin kívül semmi mást sem kell akarnod.”

„Az unalom: ok nélküli szenvedés.”

„Mire vársz, hogy feladhasd?”

„Amikor teljesen biztosan tudod, hogy minden valótlan, akkor nem értheted, miért kéne fáradoznod a bizonyítással.”

“Impossible to accede to truth by opinions, for each opinion is only a mad perspective of reality.”

“The fear of your own solitude, of its vast surface and its infinity… Remorse is the voice of solitude. And what does this whispering voice say? Everything in us that is not human anymore.”

“However intimate we may be with the operations of the mind, we cannot think more than two or three minutes a day; — unless, by taste or by profession, we practice, for hours on end, brutalizing words in order to extract ideas from them. The intellectual represents the major disgrace, the culminating failure of Homo sapiens.”

“We are afraid of the enormity of the possible.”

“To detach yourself elegantly from the world; to give contour and grace to sadness; a solitude in style; a walk that gives cadence to memories; stepping towards the intangible; with the breath in the trembling margins of things; the past reborn in the overflow of fragrances; the smell, through which we conquer time; the contour of the invisible things; the forms of the immaterial; to deepen yourself in the intangible; to touch the world airborne by smell; aerial dialogue and gliding dissolution; to bathe in your own reflecting fragmentation…”

“Not to be born is undoubtedly the best plan of all. Unfortunately, it is within no one's reach.”

“Great joys, why do they bring us sadness? Because there remains from these excesses only a feeling of irrevocable loss and desertion which reaches a high degree of negative intensity. At such moments, instead of a gain, one keenly feels loss. sadness accompanies all those events in which life expends itself. its intensity is equal to its loss. Thus death causes the greatest sadness.”

“One disgust, then another — to the point of losing the use of speech and even of the mind…The greatest exploit of my life is to be still alive.”

“The deepest and most organic death is death in solitude, when even light becomes a principle of death. In such moments you will be severed from life, from love, smiles, friends and even from death. And you will ask yourself if there is anything besides the nothingness of the world and your own nothingness.”

“"Neither this world, nor the next, nor happiness are for the being abandoned to doubt." - This point in the Gita is my death sentence.”

“Music is everything. God himself is nothing more than an acoustic hallucination.”

“Nothing is a better proof of how far humanity has regressed than the impossibility of finding a single nation, a single tribe, among whom birth still provokes mourning and lamentations.”

“We are all secularised anarchists today.”

“What an incitation to hilarity, hearing the word goal while following a funeral procession!”

“I am displeased with everything. If they made me God, I would immediately resign.”

“I pride myself on my capacity to perceive the transitory character of everything. An odd gift which has spoiled all my joys; better: all my sensations.”

“Psychoanalysis will be entirely discredited one of these days, no doubt about it. Which will not keep it from destroying our last vestiges of naivete. After psychoanalysis, we can never again be innocent.”

“Sooner or later, each desire must encounter its lassitude: its truth...”

“Old age, after all, is merely the punishment for having lived.”

“One of the biggest paradoxes of our world: memories vanish when we want to remember, but fix themselves permanently in the mind when we want to forget.”

“He detested objective truths, the burden of argument, sustained reasoning. He disliked demonstrating, he wanted to convince no one. Others are a dialectician's invention.”

“Self-conscious rejection of the absolute is the best way to resist God; thus illusion, the substance of life, is saved.”

“Time is heavy sometimes; imagine how heavy eternity must be.”

“It is not by genius, it is by suffering, and suffering alone, that one ceases to be a marionette.”

“I dream of wanting — and all I want seems to me worthless.”

“Crime in full glory consolidates authority by the sacred fear it inspires.”

“At this very moment, I am suffering—as we say in French, j’ai mal. This event, crucial for me, is nonexistent, even inconceivable for anyone else, for everyone else. Except for God, if that word can have a meaning.”

“They ask you for facts, proofs, works, and all you can show them are transformed tears.”

“When you love someone, you hope — the more closely to be attached — that a catastrophe will strike your beloved.”