Arius vagy Areios presbiter, az arianizmus tanának szellemi létrehozója. Az arianizmus Arius-nak és követőinek mozgalma volt a 4. században, amelyet később a katolikus keresztény egyház eretnekségnek nyilvánított, mert tagadta a kereszténység Szentháromság tanát. Arius alexandriai áldozópap, azaz presbiter volt, akit rendkívül bántott az, hogy a püspöki méltóságot nem nyerhette el. Arius meghökkentő gondolatokat kezdett hirdetni az ókori keresztények között, habár a korának filozófiai ismeretei alapján a platonista filozófiából indult ki, amelyik azt tanította, hogy Isten a végső ok, az örök változhatatlanság, amiből az következett, hogy akkor minden más - teremtmény. Ha ez igaz, akkor viszont az Ige és Krisztus is csak teremtmény, bár Jézus az első minden teremtmény között. Sokakat elcsábított ez a fajta bölcselkedés és racionalizmus. E szektának olyan sok pap híve volt, hogy az akkor ismert világ nagy részében alig voltak más papok és püspökök, mint ariánusok. Az arianizmussal szimpatizált sok római császár is és elterjedt a rómaiakat körülvevő barbár népek között is. Azonban sok egyházatya vallotta Atanáz püspök ortodox véleményét, azaz Krisztus egylényegűségét az Atyával: "Isten azért lett emberré, hogy az embert istenivé tegye". I. Constantinus római császár uralkodásának huszadik évétől, amikor az ariánus eretnekség elkezdődött, három évszázad telt el és ezalatt az idő alatt a folyamatosan növekvő katolikus egyház az – általa ariánus eretnekségnek tartott – tanok ellen küzdött. Wikipedia
As quoted in Church History, by Socrates of Constantinople, Book I, Ch. 5
Kontextus: If the Father begat the Son, he that was begotten had a beginning of existence: and from this it is evident, that there was a time when the Son was not. It therefore necessarily follows, that he had his substance from nothing.