Alfred Tarski lengyel matematikus, a varsói matematikai iskola kiemelkedő alakja, akit a négy legnagyobb logikus közé sorolnak Arisztotelész, Frege és Gödel mellett. Zsidó származású volt, de fiatalon katolizált és nevet változtatott.
Tanulmányait a Varsói Egyetemen folytatta, ahol logikát és filozófiát hallgatott Tadeusz Kotarbiński, Stanisław Leśniewski, Jan Łukasiewicz és Wacław Sierpiński tanítványaként. Utóbbinak az egyetlen doktori hallgatója volt. Matematikatanárként indult, majd meghívást kapott, hogy az 1939–1940-es tanévet a Harvard Egyetemen töltse. 1939 augusztusában – a második világháború kitörése és Lengyelország német megszállása előtt közvetlenül – az utolsó hajók egyikével utazott el az Egyesült Államokba. Csak 1946-ban láthatta ismét feleségét és két gyermekét. Közben az USA állampolgára lett. 1942-től élete végéig a University of California, Berkeley tanáraként és kutatójaként dolgozott.
Fő kutatási területe az algebra, az algebrai logika, a mértékelmélet, a matematikai logika, a halmazelmélet és a metamatematika volt. Korszakalkotó módon járult hozzá a szimbolikus logikához, a logikai szemantikához és a nyelvfilozófiához azáltal, hogy definíciót adott a formális nyelvek igazságfogalma számára. E definíciónak a következménye az igaz mondatok jellemzésére vonatkozó híres Tarski-féle T-séma.
Wikipedia
✵
14. január 1901 – 26. október 1983